A borfesztivál alapvetően jó dolog. Sok kedves borbaráttal alakíthat ki az ember közvetlen, testi kapcsolatot, jegyre adják a bort, kiborul a sajt, üvölt a népzenei hejehuja. Na de az összes kellemes tulajdonság ellenére igen is, lehet ott tanulni. Minden évben van valami vendég, amit a maga egységében tanulmányozhatunk. Ez lesz az idén a Dél Afrikai Köztársaság ? na oda a meglepetés? Vendégügyben emlékezzenek csak vissza, 2003 őszén a torreádorruhás spanyol sherryöntő bajnokra, vagy tavaly az ausztrál aboriginal borászokra, na ugye, megvan, lehet itt tanulni.
A Borravaló rögvest a legilletékesebb szervnél, a Wines of South Africa nevezetű szervezetnél érdeklődött arról, hogy mit is várhatunk, remélhetünk-e egyáltalán, s ha igen, mit. Su Birch, az ország bormarketing tótumfaktuma annyit mondott, hogy jelenleg folynak a kutatások arról, hogy milyen bort érdemes Magyarországra hozni. Birch a tokajiról már hallott, de ezen kívül homály az egész ország Bockjóskástól, Szepsypistástól, mindenestül?
Birch asszony elmesélte, hogy a dél-afrikai borászok eddig csak a lengyel piacon próbálkoztak be, arról viszont csúnyán lepattantak. Azért, mert ? mint mondta ? Közép-Európa szélsőségesen ár érzékeny piac. A dél-afrikai borászok pedig, a maguk részéről köszönik szépen, de nem akarnak árakban versenyezni Latin-Amerikával, meg Ausztráliával?
Na jó, mondta ilyenkor az egyszeri magyar borissza, de akkor mégis mi a fene ez a dél-afrikai bor, ha nem újvilági? Tessék szépen megmaradni azon a polcon, azt csókolom, ne tessék itten izgágáskodni.
Pedig Dél-Afrika történelmileg többet tud az apartheidnél, a zulu, meg a búr háborúnál. Tisztelettel, itt telepítettek szőlőt a déli féltekén, jelentem alássan! Most persze azt gondoljuk, hogy Dél-Afrika valami súlyosan brit dolog a világtörténelemben, krikettel, rövidnadrággal, meg mindenféle fiúiskolai aberrációval, de nem. Ehhez képest a dolog úgy indult, hogy a francia kálvinistáknak, azaz a Hugenottáknak odahaza egy kissé forró lett a talpa alatt a talaj.
A francia vallásháborúk amúgy is megérnének egy misét (amiképpen egy bizonyos Navarrai Henriknek Párizs is megért egyet, pont ekkoriban, így lett végül Franciaország királya, IV. Henrik néven, 1598-ban). A lényeg röviden az, hogy, – vallásbéke ide vagy oda – a francia kálvinistáknak a kora XVII. században két lehetőség állt rendelkezésre: katolizálnak, vagy elhúznak valahová messzire, ilyen ez a c?est la vie.
Egy csapat, az 1680-as években a Jóreménység foka környékén telepedett meg, és mit ad isten, franciák lévén, hoztak magukkal szőlővesszőt is. Így indult Dél-Afrikában a borászkodás. A holland- majd brit betelepedés, a zulu- és búr háború a mi szempontunkból teljesen érdektelen, a borászati hagyomány megmaradt. Talán csak az Apartheid zavart be egy kissé, amely miatt az országot gyakorlatilag teljesen elszigetelte gazdaságilag az ENSZ 1994-ig. A probléma az volt, hogy ez idő alatt a mennyiségi szemléletű borászatot támogatták. Tehát, ha utánaszámolunk, az afrikánus kollegáknak összesen 13 éve volt ara, hogy összerázzák magukat, oszt meghódítsák a világpiacot. Mi tagadás, sikerült.
Chenin Blanc
No de milyük van, amitől annyira hasra kellene esni?
Itt van rögtön a Chenin Blanc, amit ma már nyugodtan tekinthetünk „őshonos” dél-afrikai fajtának. Eredetileg Franciaországból származik, a Loire-völgy jellegzetes fajtája. Mára a dél-afrikai ültetvények 30 százalékát ez adja. Sauvignon blanc szerű bor, friss hers ropogós zöld illattal-ízzel, talán a Savignon Blanc-nál kevesebb parfümös beütéssel, meg sokkal lágyabb savakkal. Dél-Afrikában Steen név alatt is fut, Ausztráliában és Kaliforniában is igen elterjedt, nemkülönben azért, mert roppant sokoldalú szőlőfajta: száraz asztali bor éppúgy készíthető belőle, mint édes borkülönlegesség ? de erről majd később. A borászok korábban egy kis lesajnálással tekintettek a dologra, de mára ez a námbörván nemzeti örökség, hála az Európából elüldözött francia protestánsoknak.
A másik, szintén dél-afrikainak tekinthető fajta, a Pinotage. Vörös fajta, 1925-ben nemesítette Abraham Izak Perold, a stellenprochi egyetem első borászat professzora. Nehéz füstös földes illat és íz jellemzi, ez adja a dél-afrikai vörösök alapszőlőjét az esetek többségében.
És essék szó arról, hogy Dél-Afrikában komolyan lehetőség van terroir-alapú borászkodásra, hiszen talajok tekintetében az afrikánusok elég jól el vannak eresztve. Nem véletlen, hogy Michael Laroche, a korábban már emlegetett Chardonnay fenegyerek Chablisból éppen Dél-Afrikában kezdett újvilági borászkodásba.
Pinotage
Emellett ott van a szigorú tény, hogy Dél-Afrikában a szőlő, mármint, hogy éppen a Chenin Blanc botrytizálódhat. Mit is jelent ez? Mindösszesen annyit, hogy az afrikánusok a szürkepenésszel képesek aszút, vagy valami hasonlót készíteni, aminek minden bizonnyal igen vicces zulu, afrikaans, vagy n?koisa neve van. Bizonyítottak is a Vinagora Bothrytisen vele.
Hogy mit tud a Borravaló stábja előtanulmány-ügyben ajánlani? A szuper és hipermarsékban már 1300-1500 forintért le lehet akasztani egy palack Simonig Chenin Blanc-t, tessék szépen elkezdeni az edzéseket! Azonban vigyázni: van a kínálatban olyan pincészet is, amely nem üti meg a mércét, a fent említett tétel jó középkategóriás, a 2005 utáni évjáratokat tessék venni, nálunk mindig van a meleg nyári napokra ? jellemzően friss körte illatát simán elviseljük egy izzasztó nap lecsengéseként. Ha pedig valakinek lehetősége van, kóstolja meg a Vunani Wines kínálatát, mi megtettük a Vinitaly-n. A Pinotage hordóminta volt még, a 2006-os Chenint akkor palackozták, elvileg már a polcokon van. A cég vezetője, Vumile Nkewu szerit a 2006-os évjárat mindkét fajtának nagyon kedvező ? a minták alapján el is hisszük neki.
Tehát szeptember, Dél-Afrika-stand a borfesztiválon, két fajta, gimme hope Jo?anna, ne mondják, hogy nem szóltunk.
Stevie Kraft
Korábban:
Vinitália – a csizma végigkóstolva
Sok arany és vegyes érzelmek a VinAgorán