Képgaléria a borfesztiválról!Kezdetben egy kis urbanisztika. Szóval a baj az, hogy Budapestnek nincsen központi tere. Ne tessék itten zizegni, hogy van, mer nincs. Nincs neki. Vannak persze közlekedési csomópontok, de a tömeg-tér-idő együttható (ha jó az idő a tömeg kint van a téren, muhaha) nem működik. Namármost, jó ötlet volt lebontani a Károly körúti bazársort, mert ez a kis terecske nagyon-nagyon alkalmas, hogy egyfajta piazzává váljon. Azt már csak félve tesszük hozzá, hogy az mekkora lenne, ha a szemben lévő piros téglás gyönyörű falanszterszerű ház, – amely anno amúgy is városkapunak lett szánva -, által körül ölelt Madách tér szintén átalakulna, és parkoló helyett lenne az is kiülős, megnyugvós, iszogatós hely. De itt ez a Városház tér, rajta fesztivál, amely igazán nagyon frankó eszköze a magyar bormarketingnek.
?Kedves Gábor!
Ennek a sokat szenvedett városnak kurvára szüksége volna egy permanens borfesztiválra!
Gondold meg!
Csókol,
a Borravaló.hu?
Kulcskérdés persze, hogy csak tiszta forrásból meríthessenek a szomjasak, azaz hogy csak nívós pincészetek állíthassanak ki. Magunk egy merülést végeztünk, inkább kellemes impressziókra téve szert. Tetszik a Ráspi stílusa, a karcsú szerkezet, a nekünk nem túlzott barrik, a (hogy kicsit hülyén fejezzük ki magunkat) soproniasan élénk savak és nem fekete színek, tökéletesek az öregebb és magas puttonyszámú Hétszőlő-aszúk, elég korrekt a Maul pince gyümölcsös, karcsú, és maszkulin, kicsit hideges vörösbor-stílusa. Kevéssé jön be a sokoróaljai Vaszary-borok címkéje, annyiszor elmondtuk, hogy már unjuk hallani magunkat: abból, hogy valaki szép borokat tud készíteni, nem következik, hogy szép címkéket is tud, ez is egy szakma, amit hozzáértőre kéne bízni.
A Borravaló plusz Pallagi Ferenc-különítmény eléggé csóválta a fejét Vincze Béla megízlelt tételein. Az Arkanum olyasmit jelent, hogy rejtélyes, titokzatos, ilyen értelemben ez találó névválasztás. Rejtély és titok, hogy e különös színeket villantó, magasan árazott borok milyen utat rajzolnak ki, és hogy a túlérettes Pinot-ban mi a Pinot. Végül ismét meggyőződhettünk róla, hogy a Törley név megint szép lett, méltó régi, nagy híréhez. Nemcsak a kóstolt nyerspezsgő okán mondjuk ezt, de a 2006-os szürkebarát vagy királyleányka is topon van. Érdemes észrevenni, hogy van egy-két nagypincészet, mely szép csendben modernizálta magát és a kis és közepes családi pincészetekkel egyenrangú tételekkel kezd előállni. A különbség csak az, hogy itt mindjárt 50 ezer palackot tudnak kicsengetni egy jól sikerült tételből. A jelenséget nem neveznénk tömegesnek, konkrétan két ilyet ismerünk, a Törleyt és a Tokaj Kerházat. Fiatal borászarcok tűnnek fel, egy lelkes és tehetséges új generáció képviselői, és van tehetség a megújulásra, a mi szerencsénkre, hisz? mi járunk jól az olyasmi borokkal, mint a kerházas Szendei Gergő borász ?06-os kései hárslevelűje.
A kóstolóból maradandó élményeket elsősorban Haraszthy Vallejóék etyeki Zenitje okozott, 2005-ből, igen jól sikerült bor, savban, ízben, alkoholban pont harmonikus, azt gondolom esetében indokolt a ropogós kifejezés használata. Sajnos a Zenit-Királyleányka házasítás már nem tetszett ennyire: a kis hölgy pont azt a hersegős-ropogós életérzést vitte el a borból, ami annyira frissé tette a zenitet. Így kissé kilágyult a dolog, de hát, ízlések és pofonok. Szerintünk a zenit önmagában is megállta volna a helyét, nem kellett volna elházasítani, ebből a borból akármennyit el lehet adni. Igazak a hírek Frittmannék híres rozéjáról, tényleg baromi jó anyag, sok gyümölccsel, szép savval, nyárra lehet készletezni…
(A Márton és Lányai Pálinkákról dr Nemtudomka nem tud beszámolni, mert a borra küldött pálinkákkal kapcsolatban oly keserű tapasztalatai vannak, hogy inkább menekülésszerűen távozott, és szerinte a többiek meg nem emlékszenek úgyse semmire.)
Meg kell mentenünk a hátramaradó Kraft-Pallagi különítmény renoméját, igenis élénk emlékek élnek bennük Márton úr (és lányai) remek pálinkáiról. A csupa öröm, ex-paksi atommérnök györkönyi főzdéjéből újabb és újabb csodák jönnek ki, megnyernek mindenféle érmeket, azt jónapot. Sokasodnak a palackokon az aranyszínű kör alakú matricák, de ilyen szortiment mellett így van ez rendjén. A kuriózumok kedvelői számára talán az általunk sokadszorra megkóstolt Tolna megyei Calvados lehet célpont a későbbiekben, bár a konyak sem kispálya. A gyümölcsökből a díjnyertes Irsai Olivér szőlőpálinkába futottunk bele (figyelem, nem törkölypáleszről van szó, hanem rendes gyümölcspálinkáról!) emellett kóstoltunk vilmoskörtét ? az osztrák iskola nagyon gyümölcsös vonala ez, de kellő testességgel, csak hogy ne feledjük el, pálinkáról van szó. Végezetül a szétcsapatást egy málnapálinkával tettük teljessé. Itt a jó értelemben vett szobi málnaszörpös emlékek ugrottak elő a memóriából. A filmszakadás már otthon következett be, de ez egy másik történet. A mostani történet meg olyan volt, amilyennek egy tavasznyitó fesztiválnak lennie kell. De ezt a képeink is igazolják. Kár, hogy csak jövőre, de ugyanitt!
Dr. Nemtudomka/Stevie Kraft
Korábban:
Vinitália – a csizma végigkóstolva
