Ritka mint a fehér Bordeaux. Tegye fel a kezét, aki ivott már bordeaux-i fehéret! Elég magányos dolog, nemde?
A bordeaux-i fehér egy a mienktől merőben eltérő iskola. Nehezen érthető, de kétségkívül óriási, őrületesen izgalmas borok, a nagy vörösök árnyékában. Mit ér a fehér sav nélkül? Chateau Larrivet-Haut-Brion. Lefordítva, mintha valaki azt a nevet adná a borászaténak, hogy ?Szepsy István Telekszomszédja?. A XIX században még mindez belefért. Utána meg mint nagy múltú leognan-i borászat, ki merne beleszólni a névválasztásba? A birtokon amúgy 50% semillon és 50% sauvignon blanc az arány, bár a bort kóstolva szinte bizonyos, hogy a házasításban előbbi vitte a prímet.
A bor mély aranyszínű, kis zöldes beütéssel, jó sok lecsorgó glicerin cseppel. A perem színében mit sem különbözik a magtól, bár egy hétéves bor esetében ez cseppet sem meglepő. Illatra méz, barack, méhviasz (sokszorosan aláhúzva), kevés vanília (Bordeaux, miért is tagadná!) hársvirág/méz érezhető.
Savra közepes az érték, de az is beágyazódik a viaszos gazdag testbe. Ízében sok a barack, a viaszosság, füstösség, virágok és a méz. Izgalmas, nagy testű bor ez, leginkább a sav hiánya, illetve az ezzel együtt is tökéletes összhang teszi érdekessé. 5 csillag, árban, értékben.
