Miközben majd az egész boros magyar net arról harsogott, hogy itt van, meglett a 18. magyar nemzetközi borakadémikus, szépen csendben, a borravaló egyik alapítója, Stevie Kraft zsebébe gyűrte a diplomáját (17.-ként), hazaballagott, és azt tette, amit minden rendes férfi tenne ilyenkor: megivott egy palack jó bort a kedvesével. Aztán agyonhallgatta az egészet. De kiderült. Elmesélte hát, hogy boros körökben mi is az Alice Csodaországban Szindróma.
Az Alice Csodaországban Szindróma (Alice In Wonderland Syndrome) rövidítése AIWS, ugyanúgy, mint az Associate member of Institute of Wines & Spirits-nek. Előbbit megkaphatja bárki, utóbbiért rendületlenül küzdeni kell. Közös még továbbá bennük, hogy mindkét esetben tulajdonosaik máshogy látják a világot. De meséljen erről Stevie Kraft maga, aki már majd három éve dolgozza halálra magát (nem túlzás, tapasztalatait csokorba is gyűjtötte) a kapitalizmus egyik fellegvárában, tanulmányait fedezendő.
?Milyen ez az egész Diploma-hacacáré? Itt Londonban a WSET-diploma ? a szakmán belül – nagyjából a gimnáziumi érettségivel egyenértékű. Egy bizonyos szint fölött egyszerűen nem állnak szóba az illetővel, ha nincs meg. Aztán lehet cinkosan összekacsintani, a papír mellé az ember valahogy megkapja a titkos kézfogásokat is.
De ez abból is származik, hogy ha valaki két évet tölt a szakma sűrűjében, akkor ott óhatatlanul megismerkedik ezzel-azzal. Ez hozza magával a borismeretet is. Benne élni, kóstolni nap mint nap, meg egyfolytában a borról olvasni. Magyarul súlyosan beszűkülni egy időre. Eljut az ember egy idő után oda, hogy örül, ha nem a borról kell beszélnie, és élből sört rendelt bárhol legyen is.
A vizsgákra bementem, kóstoltam, leírtam, amit tudtam, kijöttem és ennyi. Nem is néztem meg azonnal a helyes megoldásokat az iskola weboldalán, minek stresszelni? A rettegett Unit 3-re úgy ültem be, hogy megnézem belülről, aztán legföljebb megbukok, mással is előfordult ez már – szűk hat napom volt felkészülni ugyanis. Ennek köszönhetően végig tök nyugodt voltam, és talán ettől sikerült mindent megcsinálni. Aztán az elmélet itt is Merit lett, ahogy a többi. Most van egy papírom arról, hogy Associate Member of the Institute of Wines & Spirits vagyok. Jó. Lehet tovább tanulni.
Be akartam készíteni persze egy üveg pezsgőt a hűtőbe, hogy ha majd megjön a hír? Ami azt illeti a levél egyszer csak megjött és kész. A WSET-től szokatlanul a határidő előtt érkezett. Kinyitottam, benne volt, hogy sikerült a vizsga, osztottam, szoroztam, hogy ez valszeg egy Merit-diploma lesz. Frankó. Jó érzés volt, de se pezsgő, se semmi formalitás, akkor. Aztán persze lett mivel koccinatni, nem is egyszer.
A diploma nagyjából végigzavarja a hallgatót mindenen, ami a bor és párlatok világában előkerülhet, mint szakmai kérdés. Ad egy általános útikönyvet a dologhoz, de azt tudni kell, hogy ezt az útikönyvet eléggé brit szempontból írták meg. Így nagy hangsúlyt kapnak benne olyan borok, mint a portói meg a sherry, melyek Magyarországon kuriózumnak számítanak, itt meg közhelyesek (lennének, ha nem lenne éppen kihalófélben a fogyasztói célcsoport). Lehet azt mondani, hogy az utóbbiról kegyeleti okokból tanul az ember, mégis, nekem az egyik legizgalmasabb témakör volt.
Persze tanulás közben sokat változik a rálátás magára a kurzusra is. Azt mondanám, hogy az első év jóval többet adott, elsősorban Godfrey Spence, David Bird MW óráit élveztem, nagyon komoly tudást kaptunk tőlük.
A második évben valamelyest csökkent a lelkesedés. Ebben az évben viszont Peter McCombie MW órái voltak őrületesen izgalmasak, intenzívek (és keményen szókimondóak) a mai napig sajnálom, hogy a munkám miatt ki kellett hagyjam az Olaszország előadásának a Piemonttal foglalkozó részét.
Közben pedig rengeteg könyv, bőven túl az ajánlott irodalmon. Ez pedig generálja a kérdéseket. Volt sajnos jó pár olyan előadás ahol a téma mélyebb keményebb kibontását vártuk, ehelyett annyit kaptunk, hogy mivel lehet átmenni a vizsgán. Khhhmmm? Na olyankor kell odahaza olvasni, kóstolni, kollegákkal megbeszélni, valahonnan felhajtani az információt. Valahogy így: Mi a biodinamika? Nicholas Joly őrülete. Amazon, olvassunk Jolyt (puff egy heti költőpénz)! Na jó,jó, de miért működik? Min alapszik? Hát Rudolf Steineren. Akkor olvassunk Steinert! (Az mondjuk elég sűrű volt). De mit olvasott Steiner? Goethétől a Növények alakváltozását. Akkor olvassunk Goethét! Az is megvolt. Most már kaján vigyorral lehet szöveghelyekre hivatkozni vita közben? Ezt elég sok témakörben sikerült megcsinálni. Boros könyvre elment vagy annyi, de végül is megérte.?
Stevie Kraft egy kicsit elszerénykedi, ilyen ez a Stevie gyerek. A magunk módján gratulálunk neki, büszkék vagyunk rá. Úgy gondoljuk, letett valamit az asztalra, ha szakmai körökben csak egy érettséginek is felel meg. (Aki nem hiszi, csinálja utána.) Way to go, Stevie! Szóljon neked a világegyetem egyik legjobb gitárszólója, egy klasszis évjáratból, 1973-ból.
(Aki nem bírja kivárni, 4.56-tól indul a móka.)
