A londoni Wine Fairre ingázni kellett, méghozzá nem is keveset, naponta vagy másfél órát. Így esett, hogy sikerült mindennapi ától cetig átfésülni a helyi nyomtatott médiát. Mivel érdeklődési köre az embernek igencsak beszűkül egy borvásáron, legjobban a The Guardian május 26-i „Le Vin Anglais est arrive” című cikke fogott meg arról, hogy támad a brit pezsgőbor a nemzetközi piacon, mindez persze a globális felmelegedés miatt.
Meg is fogalmazódott, hogy ezt a cikket szépen átmagyarítva a köz elé terjesztjük, hogy nesze nektek, itt a Denbies borászat (Anglia legnagyobbja, 107 hektár, Surrey) kiválósága, a Greenfields 2003, amely ugye, aranyat nyert az International Wine Challenge-en, az iparág oszkárján, verve a nagyon erős, franciákkal dúsított nemzetközi mezőnyt. (Minden más a Wine Fairről itt.) Sussex mintegy 100 kilométerrel fekszik északabbra Champagne-nál, ráadásul ugyanazon a mészkőtalapzaton is fekszik. Hoppácska.
Örülnek a forró nyárnak, meg az aranynak…
Namármost. A cikk kimerítő és teljes, olvassa el bárki nyomtatásban az említtet Guardian hétvégi számának National mellékletében, vagy itt az interneten: http://environment.guardian.co.uk/climatechange/story/0,,2088569,00.html
Meg is ihlette a sztori a Figyelő londoni tudósítóját, Vértessy Pétert, aki még tovább nyomozott a témában, és a hetilap mostani számára elő is állt mindazzal, amit érdemes elmondani, Északi pezsgés címmel. Zanzásítva a következőről van szó:
Nemzetközi díjak sora jelzi, hogy a brit borászat egyre jobb minőségre képes: a legmenőbb angol bortermelők pezsgőinek palackjáért a szigetországban ma 17-22 fontot is elkérnek. Angliában kisebbfajta reneszánsza van a borászatnak, annál is inkább, mert a globális felmelegedés következtében a minőség is egyre javul. A szokatlanul kedvező időjárásnak köszönhető tavalyi 3 millió palack – amelynek zöme a délkelet-angliai, elsősorban sussexi borgazdaságokból került ki ? franciahonban ugyan évi 300 millió palackot készítenek.
Nő azonban a brit pincészetek száma: ma már 350 szőlőgazdaság van az országban, ebből 25 a rosszabb talajú és valamivel hűvösebb éghajlatú Wales-ben, a többi Angliában. Már a római hódítás idején is voltak szőlőskertek, a déli lejtők a kellemes klíma miatt kedveztek a rómaiak által behozott szőlőfajták telepítésének.
Most tessék figyelni, kedves AMC és FVM!
A kibontakozó sikertörténetre a londoni mezőgazdasági minisztérium is felfigyelt: a tárcánál „borpolitikai osztályt” hoztak létre, amelynek feladata az ágazat támogatása, és a brit bortermelők érdekeinek nemzetközi – mindenekelőtt európai – képviselete. Az EU ugyanis egyelőre nem támogatja a brit borágazatot: mivel kibocsátásuk az elmúlt 5 év átlagában nem érte el az évi 3,3 millió palackot, uniós értelmében nem minősülnek bortermelő országnak. Ha így megy tovább, a brit borászok szépen lassan be is váltják a hozzájuk fűzött reményt. Teljes cikk a Figyelő eheti számában.
Kántorbandi
Korábban:
A globális felmelegedés első áldozata
A nagy londoni balhé 4.: rengeteg magyar érem
Kamocsay: Nem vagyunk eléggé figyelemfelketőek