Amint azt korábban már említettük, először jelent meg önálló standdal a Bormarketing KHT. borkiállításon. Mármint profi, szakmai borkiállításon, nem a budavári népitatásra kell gondolni mer? az nem az. Történt mindez a festői Amszerdamban, ahol a BeNeLux államok legnagyobb borkiállítását rendezték meg a HoReCaVa nevezetű vendéglátóipari gigakiállítás társrendezvényeként, január 6-9 közt. A kiállítás a fantáziadús WineProfessional névre hallgat, ez rögvest útbaigazít a közönséggel kapcsolatban: csak feketeöves alkoholisták, és súlyos borbuzik, meg akik árulják a drogot, azok.
Azt azért tudni kell, hogy ugyan az utóbbi hónapokban ment a marakodás a konc körül nyolcforint ügyben, azért egyesek dolgoztak is. (a literenként befizetendő nyolc forintból a magyar bor marketingjére kellene fordítani egy jelentős összeget, de erről sokan sokfélét gondolnak, ami nem túl jó akkor, amikor egységesen kell(ene) fellépni) A nyolcforintok egyébiránt nem jöttek még meg, a kiállításon végül azért sikerüölt részt venni, mert az ITDH azt mondta, hogy állja a cehhet. Állta is, becsülettel.
Szóval lett nekünk egy bormarketing stratégiánk, amely két piacot jelöl meg meghódítandó célterületként: Hollandia, Svédország. Na de hogy miér? is ez a kettő? Miért nem az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, meg Brazília? Hát azért, mert a reális látásmód, az jó és egészséges dolog?
Amíg a magyar borok csak idehaza világhírűek, addig célszerű nem egy feneketlen kútba tölteni a marketingpénzt, és célszerű olyan piacokkal próbálkozni, amelyiken van esély megmaradni, sőt akár sikeresnek lenni. Nu ez a két piac nekünk a holland és a svéd: az utóbbi időben homorítottak bele igazán a borivásba, nyitottak minden újra, és nincsenek évtizedes beidegződéseik, nem konzervatívak. Kíváncsi népek, jó alkoholtűrő-képességgel, ez kell nekünk.
Van Lissum spanjai
Ráadásul a holland borpiac szervezése, általában a holland borélet szervezése per pillanat egy úriember kezében összpontosul, őt úgy hívják, Jan van Lissum. Mindenki barátja, mindenkit ismer, és mindent megszervez. És a magyar borokkal is cimborál. Aki pedig Hollandiában van Lissum haverja, azt a holland borbuzik bizony komolyan veszik. Na ezért is Hollandia. Van Lissum szervezte a WineProfessionalt is. Aki a BeNeLux államok területén lenni akar valami borügyekben, az ott van. Van kérdés? Nincs kérdés, ott kell lenni.
A kiállítás maga egyébként nem túl nagy, maximum 150 kiállító volt kint, a többség ugyan olyan gyorsépítésű kis fekete standdal, amelyet mindenki a maga ízlésével, és lehetőségeihez mérten díszített fel. A Wines of Hungary esetében két Ikea-üvegszekrény képviselte a praktikummal párosuló modern dizájnt. Volt egy Ikea-asztal, erre kerültek a borok, és végezetül két Wines of Hungary feliratú tabló pincékkel-hordókkal-szőlővel-borral. Egyszerű letisztult vonalak, semmi fölösleges flanc, mégiscsak kálvinista puritán borisszáknak kell tetszeni, akik zsigerből nem tudnak mit kezdeni a barokkal, mint olyannal.
A hollandusok azok tolongtak, nagy számban, végig a rendezvény alatt. A hétfő volt a legbrutálisabb nap, ugyanis aznap szünnap van a legtöbb helyi étteremben, tehát a helyi éttermes erők szépen elzarándokoltak a kiállításra, és berúgtak a haver borkereskedőkkel, de nagyon. A többi napon szolid szakmai érdeklődés volt, a magyar stand előtt kicsit sűrűbben álltak, mint a többi előtt általában, ez Stevie Kraft honfiúi szívét lelkesedéssel töltötte el, „mégiscsak van igazság, na” ? ezt gondolta Stevie Kraft.
Igazságot oszt az Osztrigás Ember
A tolongásba olykor-olykor besegített az Osztrigás Ember is, aki mobil tengeri étteremként cirkált a tömegben, és promózta az egyik tengeri jószág-kereskedőt, aki szintén kiállító volt. Bőrkötény, rajta két vödör, egyikben az osztrigák, másikban a héjak. Emberünkön páncélkesztyű, és egy nagykés a kezében, ezzel mészárolta a mészhéjúakat. Odalép az ember, aztán már nyomják is a kezébe a friss osztrigát (ha egyszer korlátlan anyagi erőforrásai lesznek, Stevie Kraft szeretne egy ilyen fickót állandóra a kíséretébe?).
Namost az Osztrigás Emberrel Heimann Zoltán kötött egy remek üzletet némi Viona bevonásával, melynek hatására emberünk a magyar stand közelében fixálódott, úgyhogy az osztrigához rögvest hozzá lehetett kóstolni a magyar fehér sort. Stevie Kraft Takács Lajos somlai furmintját ajánlja a tengeri jószág mellé.
A kiállítók ? ahogy az a helyszíni tudósításban már szerepelt ? nyolcvan százalékban kereskedők voltak. Vagyis azok a jóemberek, akik ellátják borral az éttermeket, a hoteleket, a borbutikokat. A standok tehát nem borvidékek, hanem leltárlisták alapján tudtak bort mutatni. Röviden ezt talán úgy lehet érthetővé tenni, hogy mindenkinél volt mindenhonnan minden. Mivel sok kereskedőnek kialakult ügyfélköre volt, ezért a legtöbb esetben az ő itatásuk, illetve az újdonságok bemutatása volt a fő tevékenység. Biznisz nem nagyon ment direktbe a kiállításon. Ha tetszett a bor, majd visszatérnek rá a kiállítás után.
Így a magyar standon sem született direkt megrendelés, inkább csak érdeklődő forma borozgatás volt, és sok-sok névjegykártya maradt a standon, sok ígéret született, de majd az év végi exportmutatókból meglátjuk, hogy mennyire sikerült megfogni a jó hollandusokat a magyar borokkal.
Mi kell, és mennyiért?
No de milyen magyar bor is kell a hollandoknak? Paul Op Ten Berg, a holland sommerlier-szövetség elnöke szerint izgalmas, koncentrált és új. Ja és a legfontosabb, legyen helyi fajta, a franc akit érdekel az N+517-ik chardonay. Stevie Kraft köpni-nyelni nem tudott, amikor Op Ten Berg azt mondta, hogy „like the keehknjelue!” Emberek és traktoristák! Egy holland sommelier konkrétan ismeri a kéknyelűt! Szóval kéknyelű, természetesen furmint, hárslevelű, egy jó olaszrizling is jöhet vagy szürkebarát. A lényeg az, hogy magyar fajta legyen, jól elkészítve. Op Ten Berg szerint elsősorban fehérek de természetesen azonnal hozzátette, hogy a kékfrankos, a jól megcsinált bikavér, és a többi vörös fajtánk ? így-úgy házasítgatva ? is jó lehet.
Hollandiában még vastagon nem ért véget egyébként a vörösbor őrület, a standokon kb 2/3 ? 1/3 volt a vörös-fehér arány. A legtöbb holland a magyar standnál, meglepő módon, Kopárt akart inni, de azonnal. Nem olyan meglepő a dolog, ha hozzátesszük azt a talán nem elhanyagolható tényt, hogy Gere Attila nagy vörösét a holland sommelier-szövetség az év borává választotta 2006-ban. Naná, hogy mindenki erre vágyott, már ha ingyen lehet nyakalni.
Mennyi?????
Volt viszont egy alapvető gondja mindenkinek a magyar borral, jelesül az ára. Amikor mindenki kiálmélkodta magát, hogy mennyire rendben vannak a borok (és itt tényleg nem illedelmességből dicsértek) elhangzott az adekvát kérdés, hogy mennyi az annyi? És akkor jött a hideg zuhany. Konkrétan egy Kopár annyira jön ki, hogy olyan nagyjából 90 euró körül legyen az étlapon. Az pedig gusztustalanul sok érte, nagyon sok. Szóval, a hollandok szerint (És amúgy mindenki szerint, kiskezi?cssókolom!) A magyar borok súlyosan túl vannak árazva. Persze hülye lenne a borász lejjebb vinni az árat, ha a kuncsaftok még a tőkén megveszik a termést.
Ráadásul, ha nincs nemzetközi összehasonlítási alap, akkor pláne drága lehet a cucc. Na de ha egyszer nemzetközileg mérettetik meg a magyar bor, akkor aztán jön a fogaknak csikorgatása. Kilencven aeróért konkrétan egy nagyon jó középkategóriás Bordeaux-it kap az ember. És mi a Kopár? Egy magyar felhangokkal ellátott Bordeaux-blend. Jó bor, de nem ennyiért. Persze itt visszatérünk a korábbi gondolathoz, hogy hülye lenne a borász olcsóbban adni, ha így is megveszik.
Konkrét példa árképzésre: a kiállításon ott volt, egyetlen borvidékként Vouvray. A Loire völgy egyik apellációja úgy döntött, hogy kell neki a holland piac, hát eljött tíz borász fejenként három borral, egy pezsgővel. Gyönyörű, nagyon ásványos, agyagos chenin blanc borokat lehetett kóstolni náluk. Az egyik, különösen tetsző tétel (Domaine de la Roulitiére, Sec 2005, különösen a hársméz és az ásványok együttállására tessék figyelni ízben-illatban!) esetén Stevie Kraft megkérdezte az árat. A borász, Jean-Marc Gilet azt mondta, hogy ez drágább bor, háznál 5 euró 50 cent. Na ez a bor a legtöbb magyar tételt leverte volna a fenébe, 5,50-ért!
Bemutató a Brekekével
A magyar boroknak különösen nagy lehetőség volt, hogy egy gasztro-workshopon is bemutatkozhattak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy okosok ülnek körben, középen látványkonyha, onnan hordják körbe a borhoz főzött (mit főzött, költött!) ételeket. A magyar borokhoz Joop F. Braakhekke, a Le Garage nevű, felette menő amszterdami étterem vezére készített ételeket. Braakhekke urat úgy kell elképzelni, mint Leo Getzet a Halálos fegyver tetralógiából. Teljesen úgy. A hollandusok némi meglepetéssel akartak kedveskedni a puszták népének, és szerveztek a magyar kóstolóhoz cigányzenészeket. „Egymásra néz a sok vitéz”, illetve az „orcáikon mint félelem sápadt el a harag” ? ezzel lehet a legjobban leírni a magyar borászok és bormarketingesek reakcióját, hiszen dolgoznak már egy ideje azon, hogy ne csak a Tschikosch, Oxenbraten, Pustaschmeck, Zigeunermusik legyen a hívószó Magyarországra. A hollandoknak mindenesetre tetszett a zenei aláfestés.
Arról, hogy a cuisine fusion-moleculaire ételei mennyire illettek össze a magyar borokkal, megoszlanak a vélemények. A Dobogó, a Királyudvar és a Hollóvár furmintjai adták a bemelegítést. Weninger, Ráspi kékfrankosa, Takler bikavére, valamint Heimann Cervaese kísérték az első fogást, ami gőzölt-buggyantott tojás volt rozstoaston, libamájjas rilettel. Vylyan Montenuovo-t és Kopárt osztottak a következő fogáshoz, ami goulasch (valójában marhapöri) volt rizshabbal. A desszertsor: Királyudvar Sec, Királyudvar késői szüret, és Árvay aszú volt. Ehhez egy független sajtmester válogatott össze Jura Comtét, illetve egy nehezebb penészes olasz juhsajtot, Pecoria di Valgosterát. A kóstoló alapvetően siekres volt már csak azért is, mert volt. Aki workshopot tarthat, az más valaki?
A Titanic bőgőse
Mivel a magyar borászoknak és bormarketinges jóembernek korábbra szólt a repülőjegye, Stevie Kraftra az a nemes feladat hárult, hogy felvegye a földre hullott zászlót, és kóstoltasson, az utolsó pillanatig ? az árfekvéssel kapcsolatos kifogásokat ekkor gyűjtötte be. Na most Galambos Krisztina Hollandiába települt borügynök, és Szabó Péter, az ITD helyi ereje már vadul letároztak, amikor Stevie Kraft, honfiúi lelkesedéstől hajtva még mindig kóstoltatott, töltötte a bort a poharakba, amíg mindenki el nem tűnt.
Ezt követően Stevie Kraft a tulajdon kezével szedett ízekre néhány Ikea-bútordarabot, amelyeket a jövő évi kiállításon a Bormarketing KHT. még használni tervez. Stevie Kraft némi sefteléssel ekkor jutott hozzá két kifogástalan Vouvray-hoz, amelyekről később beszámol. Van Lissum emberei ekkor már bárkocsikon pohár söröket hordoztak körbe, ezért külön köszönet. Nem egyszerű lecsavarozni a Vika Amon asztal lábait, de az is megvolt.
A kiállításon résztvevő magyar borok listája:
1. Irsai Olivér 2006 Nyakas Etyek-Buda
2. Szilénusz Cuvée 2005 Figula Balaton-Csopak
3. Napbor 2006 St. Andrea Eger
4. Furmint 2005 Dobogó Tokaj
5. Furmint 2006 Hollóvár Somló
6. Furmint SEC 2006 Királyudvar
7. Szerelmi Hárslevelű 2006 Demeter
8. Öreg-tőkék bora 2006 Kreinbacher Somló
9. Viona 2006 Heimann Szekszárd
10. Sauvignon Blanc 2006 Abbey of Pannonhalma Pannonhalma
11. Kékfrankos Selection 2004 Ráspi Sopron
12. Spern Steiner 2004 Franz Weninger Sopron
13. Bikavér Reserve 2004 Takler Szekszárd
14. Áldás Bikavér 2005 St. Andrea Eger
15. Cervaes 2004 Heimann Szekszárd
16. Montenuovo 2006 Vylyan Villány
17. Pinot Noir 2005 Vylyan Villány
18. Kopár 2004 Gere Villány
19. Capella 2003 Bock Villány
20. Aszú 6 puttonyos 1999 Disznókő Tokaj
21. Aszú 6 Puttonyos 2000 Árvay & Co. Tokaj
22. Ilona Cuvée 2002 Királyudvar Tokaj
23. Főbor 2003 Demeter Tokaj
Stevie Kraft – Amszetrdam
Korábban:
