Lerágott csontnak tűnhet az ügy a cím alapján, viszont amilyen impozáns sort állított össze Radován of Radovin, nem lehet egy tollvonással elsiklani a csörte felett. Grand Cru Classe FC vs Újvilág-válogatott.
Az alapkoncepció valahol a Berlin Tasting gondolati körében mozog (ahogy ismeretes, nagy francia neveket ?veretett meg? vakkóstolón az Errazuriz és most ezzel hakniszerűen járják a világot, bizonyítva, hogy egy ezer eurós Margaux-t odaver a száz eurós chilei akármi). Nem vagyok ellenére a mítoszrombolásnak, ugyanakkor szeretek inkább empirikus úton meggyőződni a magam igazáról (mert a bor bizony bennünk méretik meg, így az igazságot is csak magunknak tehetjük zsebre). Nem vagyok egy cassis-fan sem, de hiszem, hogy lehet szofisztikált, elegáns tételeket készíteni abban a bódult melegben is, ami az óceánokon túl van. Végül előítélet-mentesen, de korántsem rezignáltan vettem tudomásul, hogy a képzeletbeli dobogóm második és harmadik helyére nem francia bor folyhatott fel.
Pár szót a franciákról, mivel nem kis nevek és nem is ma kezdték az ipart. Ezek a pincék már a híres 1855-ös besorolásban is szerepelnek, mind grand cru classe minősítéssel (felülről lefele): a Lascombes Second Cru, a Calon-Segur Troisémes Cru, a Talbot Quatri?mes Cru, a Pédesclaux pedig Cinquiémes Cru. Kilóg a Chevalier, mert az Pessac Leognan (1987 óta apelláció), vagyis Graves (a birtok ? ami a ritka Domaine és nem Chateau elnevezést viseli viszont az 1953 és 1959-es évi besoroláskor kapta a minősítést).
A metodika: természetesen vakon kóstoltunk, a sort Radó sem tudta, mivel teljesen összekeverte a palackokat kóstolás előtt, így prejudikálható emelkedés sem volt a minőséget, vagy a várt eredményt illetően. Bármelyik bor ezek közül egy ?normál? sorban legalábbis dobogós lenne, vagy az est sztárja és tizenegyből kilencet én is bármikor szívesen kortyolgatnék otthon (ebből a ?meginnám-körből? nem az utolsó kettő esik ki, de azt nem árulom el, hogy melyik kettő, sértődés ne essék).
1. minta
Enyhe animalitás, szép palackérett aromákkal, cabernet-re jellemző fűszerekkel mutatkozik be, teste közepesnél nagyobb, avaros-szilvadzsemes karaktere kesernyébe fut ki, tanninja szárító. Erős kezdés. (St. Supéry 2001)
2. minta
Elsőre intenzív biós-brettes szag, ami szépen tűnik el a pohárból, csak a finom animalitás marad. Tanninja kissé tapad, teste közepesnél nagyobb, aromái gumi és fekete bogyósok, konyhai-pikáns fűszerek, jó szerkezet és remek hossz. (Lascombes 2001)
3. minta
Illatában krétapor, szolid gyümölcsök és kellemes porosság. Visszafogott és elegáns illat, egyáltalán nem harsogó. Szájban meleg karakterű, piros bogyós gyümölcsökkel, érett tanninnal, kissé melegítő alkohollal. Nem túl nagy testű bor, de a lecsengése hosszú és jó savgerincre épít. Nem közhelyes újvilági. (Grand Callia 2007)
4. minta
Feketebors és csodás, minta-cabernet fűszerpaprika, némi mentol. Szájban érett aromák: szilva és bakelit zárkózik fel a szép fűszerek mögé. Teste közepesnél nagyobb, jó struktúrával alkohol-sav-tannin aránnyal. Elegáns, valószínűleg cabernet-domináns házasítás, férfias és kissé szárító tanninnal, de végtelen hosszú lecsengéssel. (Simonsig Tiara 2007)
5. minta
Feketeribizli, szilvadzsem, populáris, intenzív gyümölcsösség az illatban. ?Funky?, de nem túl komplex. Szájban alkoholtúlzás, böhöm gyümölcsbombával van dolgunk, enyhén kiégtek már a túlérett gyümölcsök, a korty szárító, összehúzó lecsengésbe fut ki. (Pédesclaux 2005)
6. minta
Szúrós-poros áfonyadzsem, erőteljes palackérett aromák. Szájban édesbe hajló, vastag, vörös, túlérett gyümölcsösség, glicerines nehézkesség, erős alkoholtúlzás. A bor bő konyakossággal öregszik. (Vesztergombi Csaba Cuvée 2000)
7. minta
Letérdelek. Fekete. Az első szippantásra megjelent a fekete szín. Fekete föld, amit frissen fordított ki az ásó, feketére komposztálódott avar és fekete, mély tűzben égő fűszeresség. Egyáltalán nem intenzív, szagolgatni kell, szimatolni utána, egyszerűen nem lehet abbahagyni. A korty ugyanilyen komoly: avaros-szarvasgombás-fűszeres, komplex és izgalmas. A struktúra remek, a textúra puha és nemes, balanszált anyag, minden összetevője érett. Hosszú lecsengésében kissé ott marad a hordós tannin de valahogy most ez is a helyén van. És ez még fejlődni fog. Rég ittam ilyen jó bort. (Chateau Talbot 2005)
8. minta
Cassis, szép fűszerességgel támogatva, közepesnél nagyobb testtel, a korty hirtelen fut fel, majd tűnik el a konyakmeggyes-édesfűszeres-fahéjas irányban. Talán savnövelt ez a bor, mert furán kilóg a képből ez az összetevő. A tanninja letapad a végén, de megvan a hossza is. Végülis rendben van. (Warwick 2006)
9. minta
Finom lószőr, avar és föld. Hosszú a korty, enyhén alkoholos, finom aromákkal, friss szilvával, édesköménnyel, kitűnő savszerkezettel. Legnagyobb erénye, hogy primer gyümölcsösséget is mutat annak ellenére, hogy biztosan az öregebbik ötösből való. (Chevalier 2001)
10. minta
Feketeribizli és csoki, szimpla pop-art. Gumis plasztik-cassis jellegű korty leragadó tanninnal, dohányos-karácsonyi süteményekre emlékeztető aromatikával, koncentrált újvilági édes hízelgéssel, minden különösebb mélység nélkül, nagy testtel és nagy alkohollal. Jól megcsinált bor, de ebben a sorban egyszerűnek hat. (Errazuriz The Blend 2007) /lehet, hogy nem volt formában, mert a VinCE2011-en nagyon tetszett/
11. minta
Pörköltmogyoró, szotyi, fakéreg, száraz és érett avaros aromák. Közepes hossz, a gyümölcsök csak a háttérben, picit melegítő alkohol, nemes karakter, sok borsos-száraz aromával, kissé tapadós tanninnal. (Calon-Segur 2001)
A közönség a Chevalier-t ünnepelte, Radován még felpattintott egy Királyudvar pezsgőt, meg egy üveg hat puttonyos, 1989-es Royal Tokaji aszút, szóval nem aprózta el. A visszakóstolásnál már végre szabadon folyt a diskurzus, meg a csodálkozás. Szokták írni, hogy az ilyen kóstolókon a nagy borok között csak árnyalatnyi különbségek voltak, nos ez itt nem volt igaz. Voltak egymáshoz ?hasonlító? tételek, de inkább az volt a jellemző, hogy minden bor egyéniség volt, nagyon különböző felfogásban elkészítve. Pont emiatt tartottam izgalmasnak és tanulságosnak a magam szempontjából (bevallom a Tiarát poros fűszerpaprikája alapján simán benéztem franciának, a többi bor azért ennyire nem volt beugratós).
Álljanak itt az árak is saját tetszési sorrendem mellett:
1. Chateau Talbot Grand Cru Classe Saint-Julien 2001 – 35.900 Ft ? 93-95 pont
2. Simonsig Tiara Stellenbosch 2007 ? 6.500 Ft ? 92-94 pont
3. Grand Callia San Juan Argentína (Sy-M-Mal-Tannat) 2007 ? 7.500 Ft ? 89-91 pont
4. Domaine de Chevalier Grand Cru Classe de Graves 2001 ? 27.000 Ft ? 88-90 pont
5. St.Supéry Élu Napa Valley 2001 ? 19.000 Ft ? 87-89 pont
6. Warwick Estate Trilogy Stellenbosch 2006 ? 9.000 Ft ? 86-88 pont
7. Chateau Lascombes Grand Cru Classe Margaux 2001 ? 27.000 Ft ? 84-86 pont
8. Chateau Pédesclaux Grand Cru Classe Pauillac 2005 ? 19.600 Ft ? 83-85 pont
9. Vesztergombi Csaba Cuvée 2000 ? nincs ár ? 82-84 pont
10. Chateau Calon-Segur Grand Cru Classe Saint-Estephe 2001 ? 29.000 Ft ? 81-83 pont
11. Errazuriz The Blend 2007 (Sy-CF-Carm-Roussane) ? 9.500 Ft ? 80-82 pont
Ezen sorok mellett azt a jegyzetet is érdemes elolvasni, amit egy meglepetés kóstolásról írtuk, ha már nagy bordeaux-i házakról van szó.
