Valami nem volt rendben idén a Wine Fairrel Londonban. StevieKraftnak munkából kifolyólag csak rövid villanásokra jutott ideje, de érezni lehetett a hullaszagot. Változik a borvilág, nagyon gyorsan, és ez alól a kiállítások sem vonhatják ki magukat. Kraft ezért inlább Bordeauxban szaglász majd körbe, hogy megtudja, mi a fene van most a világ legfrankóbb iparágával.
?Láttad mennyire nem volt semmi a Wine Fairen?? ?Hullaszag basszus, annyi volt, pangott az egész!? ?Dögedelem volt, talán még ördögszekereket sodorhatott volna a szél a bódék között? – ezek a mondatok a London Wine Fairt követően hangzottak el Kraft jelenlétében, jelentős londoni sommelier-k és borújságírók szájából.
A LIWSF (London International Wine and Spirits Fair) már tavaly sem mutatta azt a fajta pörgős arcát (arconpörgős) amelybe Kántorbandi és Kraft évekkel ezelőtt belebolondultak. Azért voltak emberek rendesen, de a kelet-londoni ExCel csarnokban egyre kisebb térbe szorul a vásár, és egyre laposabbnak, érdektelenebbnek tűnik.
Félreértés ne essék, nem a teljes pangás és lepusztulás jelei mutatkoznak, csak úgy tűnik, mintha a London Wine Fair teret veszítene. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint a tény, hogy a szervezők a kiállítás után nem publikálták harsonaszó közepette a látogatók számát, mint a korábbi években. Azóta sem büszkélkedtek vele, valószínű számukra is elég sirasztóak lehettek az adatok.
Nem volt olyan stand az idén, amelyet korábban ne láthatott volna a közönség. A válság pedig erősen érződik a borászatok-borországok marketing-kiadásain. Alig akadt luxus-emeletes stand, és a korábbi nagyok is mintha kisebb arccal vonultak volna föl.
A magyar jelenlét kapcsán talán legyen elég annyi, hogy senki és semmi nem adott okot arra, hogy az emberek ott kóstoljanak. Ez továbbra sem a London Wine Fairre kivonuló borászatok hibája, ők mennek, próbálkoznak, minden támogatásra szükségük volna. Az egész hóbelevancról a magyar bormarketing kétségbeejtő koncepciótlansága ordított. Ismeretlen arcok ücsörögtek a központi recepciónál, akik valszeg remekül be tudnak számolni arról, hogy milyen jófej szervezet az AMC, de ettől még senki nem fog több bort eladni.
Tavaly legalább a Furmint bárral virítottunk, de idén, úgy tűnik vakra sikerült odamenni. Az olyan apró problémákról, minthogy az egész standon nem sikerült elintézni azt, hogy tisztességesen be legyenek hűtve a borok, most ne is beszéljünk. (jég+jegesedény+víz kombó?) Megszokhattuk, hikomat, ilyen.
Amit látni lehet most, hogy a borpiaccal együtt a boreladás színterei is változnak. A ?nagyvásár? koncepció idén nem jött be a London Wine Fairen, amilyen vigalmi negyed volt anno a Distil, a szeszvásár, annyira halott és reménytelen volt most, csak pár szeszes árválkodott a kiállítás legszélén.
Döbbenetes tempóban jönnek föl viszont a blogok, a pop-up kóstolók (legutóbb a Bibendum, az egyik legnagyobb cég egy építkezésen tartott egynapos gerillakóstolót) és úgy tűnik az iparág komolyabb fele rendesen ráfeküdt a Twitterre és a Fácséra. Nagyon izgalmasnak tűnik az On Trade (HoReCa és társai, bár-étterem-gasztró) felívelése, júliusban jön az Imbibe On-Trade magazin második nagy szakmai kiállítása, ahol a legketyósabb londoni sommelier-k és bármenek mérik össze tudásukat, miközben az összes izgalmas szesz és borcég a csarnokban kóstoltat. Úgy tűnik a jövőben a célzottabb marketing lesz hatékonyabb.
Hogy ez a feltételezés igaz-e, azt StevieKraft Vasárnaptól a Vinexpón próbálja kideríteni. Ami eddig biztos: lesz nagy Spanyol és Portugál kavarás, valószínűleg valami osztrigaféle, Kraft még adós magának a 2010-es bordeaux-iakkal, Sauternes és Barsac sem maradhat ki, na meg sok-sok aprójószág innen-onnan, meg lesz valami estély is, ahova fel kell venni a szépruhát. Minderről nyilván bővebben majd.
