Na, most biztos sokan felkapták a fejüket, hogy mi?! Van olyan, hogy Tolnai Borvidék. Hát van. Nem nagy, nincsenek befutott butikpincészetek, meg hírességek, vannak azonban jó borok. És van egy kedves, népiesen barátságos, felfedezetlen borvidék.
Az utóbbi időben elburjánzottak a népi motívumokkal dolgozó, azokat sokszor modern letisztultsággal vagy újraértelmezett színvilággal bemutató logók, tervek, dizájnok ? a közismert mtv reklámgrafika volt az első fecske, onnan nem volt megállás. Nem rossz vonal, egyáltalán, mégis mostanra kicsit sok lett belőle. Éppen ezért vagyok kicsit tartózkodó, amikor egy borvidéki logón a régi motívumokat látom ? félek, nem tud semmit mondani, a szőlőfürt-búzakalász-szattyánbőrcsizma vonalon túl. Pedig, a borkultúra térnyerésével tán pont ezt próbáljuk újradefiniálni, átértelmezni, ezt tette sikeresen Mátra és Sopron is.
Viszont, ahogy be kellett ismernem, nem minden esetben van erre szükség, sőt. A Tolnai Borvidék logója olyan, mintha egy faliszőttesről került volna elénk, de korántsem rossz, amennyiben az autentikus mivolt, a tradíció, a kézművesség az üzenet, az ilyen jellegű vizuális megjelenésnek ugyanis ezt sugallják. De, ahogy Bacskai István kreatív szakértőnkkel is egyetértünk, a logó még mindig eredendően népies tud maradni, szemben a sok újkori turulos műmájerséggel. Ez a logó megmarad az autentikus látványvilágában, amit a bikolor színhasználat csak erősít. A tervezők nem estek bele a ?minél színesebb, annál jobb csapdájába?, ami önmagában is dicsérendő.
A logó, bár nem embléma, inkább rendhagyó címer, (ha lehet ilyen árnyalatnyi finomságokra is felhívni a figyelmet) stílusát tekintve naivisztikus, ami már önmagában is üzenet értékű. Errefelé így állnak hozzá a borkészítéshez, és a borkóstoláshoz egyaránt, mondja. A szőlővel és borkészítéssel való foglalkozás inkább passzió és önmegvalósítás, mint kőkemény profi üzlet, mondja. Olyan érzésünk van, ha ránézünk, hogy a kóstolás oldaláról megengedőbbek, megértőbbek a borokkal szemben, mert azok pozitívumaira koncentrálnak, kevésbé hibáikra. Az aprólékos mintázat pedig az aprólékos, míves munkálkodásra utal, ami a lelkiismeretes borkészítés velejárója. Ha valóban ilyen attitűd jellemzi a borvidék borászait, mondja István, akkor logó telitalálat. (Ebben az esetben még a Times talpas kapitális betűtípus is illik a képbe.) A minoritás is üzenete egy ilyen jellegű ábrázolásnak: ahogy nincs általános, csak tájegységi népművészet van, ez alapvetően igaz a borokra is.
Ennyi dicséret után jöjjön a kritika: gyakorlati szempontból szerencsétlen az ilyen apró mintázatú logó, ráadásul valóban csak színesben állja meg a helyét: fekete-fehérben például már valószínűleg nagyon összeolvadna. Ráadásul kicsiben, kicsi felületeken alkalmazva szintén miniatúra lesz belőle, szinte felismerhetetlenül. Ráadásul ez a stílus nehezen vegyíthető a ma elterjedt modernebb megjelenésekkel. Itt is látható, hogy mennyire zavarja egymást a Wines of Hungary fancy logója és a népies vonalvezetés.
A Tolnai Borvidék, bár jobbára ismeretlen a széles publikum előtt, mégis felfedeznivaló izgalmas terület, ahogy az itt is kiderül. A Dél-Dunántúli Borvidéki Klaszter jóvoltából pedig a Pannon Top 25-ön és a borfeszten is ismerkedtünk szuper, igényes, és, ahogy a fenti logó hűen ábrázolja, kedves, barátságos, kicsit rusztikus borokkal.
(A logós drip-stop kiöntőt a Pécsi Borozós srácoktól kaptuk, köszönjük szépen.)
