Volt egyszer egy Gizella birtoktúra augusztusban, sok extrával körítve. Az egyik ilyen extráról úgy terveztem, hogy ősszel számolok be, amikor a nap már kicsit hegyesebb szögben néz le a borisszákra, és amikor szívesebben ülünk be egy étterembe csak a gasztronómia kedvéért. Beszámoló látogatásomról az Andrássy Rezidencián, a degusztációs menühöz örömzenél a Gizella Pince.
Az Andrássy Rezidencia a csillagok számát illetően monopolhelyzetet élvez a környéken: aki mind az ötöt szeretné, csak itt kaphatja meg. Az építkezés 2006 és 2008 között zajlott, szándék szerint a bor-gasztro-wellness triászra építve, de ennek megvalósulása inkább már az új tulajdonosnak és a 2010 decembere óta üzemeltetést átvevő Accent Hotelsnek köszönhető (mármint a gasztro és a bor ugrásszerű minőségi változása, meg a négy helyett öt csillagos besorolás). Korábban érte vád a (leánykori nevén) Andrássy Kúriát amiatt, hogy csak az Andrássy borok szekerét tolja, ami ? lássuk be ? két szempontból sem volt üdvös: egyrészt (modoroskodva) ?varietas delectat? és ?vica versa?, másrészt halvány és hiányos emlékeim szerint ezek a borok nem mind döntögették a csúcsokat. Így hát az első nekifutás ugyan ?úri? volt, de a terroirfixáltaknak a ?muri? elmaradt.
Wine and spa, hirdeti a logó, ez utóbbit is szemrevételeztük a menü után. Csak annyit mondanék, hogy olyan, mint a képeken: csalogató, vagy divatosan szóval fullos. Ma már a ?wine? résszel sincs gond; az új borlapon harminc-negyven borász szerepel, szemmel láthatóan igényesen kiválogatva. A kis kézműves pincék és nagyobb borászbirodalmak munkáját folyamatosan monitorozzák és így kerülnek be a választékba a tételek.
Az étlapért Nagy Attila (ex-Costes) és Molnár Ferenc tanácsadó felelnek, az egészet pedig Mozsár András food and beverage manager fogja össze. Az ő ötlete volt az egyes pincék borsoraira komponált deugsztációs menük bevezetése is, amelyek a terv szerint havonta váltják majd egymást. Leszögezem nem vagyok gasztro-újságíró, de nem is akarom csak a bor szemszögéből megközelíteni az élményt, laikusként próbálok beszélni róla (bízva abban, hogy több gasztrolaikus olvasónk van, mint kihegyezett fogú és tollú gasztrocápa).
A bemelegítés fűszervaj és padlizsánkrém volt, valamint Acqua Panna ásványvíz, amit egyre több helyen látni és ez igazán üdvözlendő. Korrekt.
Vörös kaviárkrémmel töltött füstölt lazac
Gizella Pince Kastély-dűlő Furmint Battonage 2009
Gyengém a lazac, szóval soha rosszabb kezdést: kihozta a furmint finoman fanyarkás karakterét és elfedte a battonage jelleget. Nagyon szinergikus páros, el is bírnak egymással: a kaviárt a vibráló savak, a mascarponét pedig a gyümölcsösség támogatta.
Vargánya gombás jázmin rizottó gorgonzola mártással
Gizella Pince Medve-dűlő Furmint 2009
A sós és az édes lenyűgöző játéka. A Medve tartalmaz kilenc gramm maradékcukrot, amitől a karaktere amúgy is krémes és kedves, a sajt mellett viszont szinte édesnek hat. A gomba is finoman édeskésre hangolt, jól eltalált fűszerezéssel, mindemellett a bor lecsengése a falat után kirobbanóan gyümölcsösnek hat.
Vaderő leves fásgaluskával
Egy ?szimpla? klassz erőleves, igazán házias mind a tálalást, mind az ízeket illetően. Az ember az ízkavalkád után megint egy picit otthon érzi magát.
Rozmaringos jércemell körtés rétessel és hárslevelű mártással
Gizella Pince Barát-dűlő Hárslevelű 2008
Amíg csak magában kortyoltam egyet a borból, haraptam a jércéből, nem is értettem pontosan, hogy mi a helyzet. Aztán egy falat a rétesből-húsból és rá egy korty hárs teljesen más dimenzióba helyezte a székemet. Ez egy jól kitalált és eltalált koncepció: nincs túlbonyolítva egyik komponens sem és ezért jó: érthető és egyszerűen finom. A hárslevelű nem csak a rétes körtéjére köszön rá, de nyílás után (forgassuk!) a mártásra is. Azt hittem, hogy innen nincs feljebb, de sajnos bevallottan édesszájú vagyok és a desszert még csak most érkezett.
Sült túrólepény forró szilvával
Gizella Pince 5 puttonyos Aszú 2005
Parádé. Grillázs-crocant-smokey-narancs illatfelhő. Szilvatúróbarack háromság, mondhatni sweet heaven. Az aszú tercier aromái úgy húznak a szilva alá, hogy az ember könnye kicsordul. A még jelen lévő primerek pedig a baracknak adják, le sem merem írni. Aki szereti ezt a műfajt, csak elővigyázattal fogyassza, mert a tányérról való gyors eltűnése szívrohamot okozhat (repetát!).
Nehéz lett volna megválaszolni a kérdést, hogy mi ízlett a legjobban, mert az öt fogásból három olyan telitalálat, hogy bármikor-bárhol fogyasztanám, a maradék kettő pedig ?csak? remek. Ebből a háromból viszont már nehéz kiemelni valamit, úgyhogy nem is próbálkozom vele. Inkább visszatérek jövő nyáron (?.vagy ősszel, amikor a nap már kicsit hegyesebb szögben néz le a borisszákra, és amikor szívesebben ülünk be egy étterembe csak a gasztronómia kedvéért….) és végigeszem az étlapot.
