Összetett, lecsiszolt, jól megkomponált bor ez a Vipava-völgyéből. Lehetne szuperszlovénnek is mondani.
Kóstoltunk már többször szlovén borokat, általában tetszetősnek találtattak. A Vipava 1894 boraival is ismerkedünk már egy ideje, kedves barátunk jóvoltából, aki közelebbi kapcsolatot ápol a pincészettel. Négy kategóriában jönnek ki, ezek emelkedő sorrendben: Vipava, Ventus, Lanthieri és a felső kategóriás Storia. Boraik a Vipava-völgyből származnak, a szlovén borvidékek térképét ebben az írásunkban közöltük, mikor jó néhány pincészettel megismerkedtünk a Várban. A Vipava (olaszul Vipacco, németül Wippach, latinul Frigidus) egy kisebb, főleg Szlovénia területén futó folyó, mely a San Lorenzo (1019 méter) hegyen ered, és Olaszország területén folyik bele Gorizia városa mellett az Isonzóba.
Ez a bor a pincészet fehér zászlóshajója, 40% chardonnay, 30% zelen, 20% pinela, 10% sauvignon. A házasításban tehát a nemzetközi és autochton fajták aránya fele-fele, mondhatni szuperszlovén. A bor mély citromszínű, az 5 év nem érződik rajta, hacsak nem, ha javára számítjuk. Az illat izgalmasan vegyes, van benne a chardonnay negédességéből, a sauvignon blanc frissességéből, és némi hársvirágos, mandulás kesernye ? gondolom a másik kettő közül valamelyikből. Ezt támasztja meg a nagyon diszkrét hordós vanília ? csak a chardonnay-t barikkolták. Szájban azonnal feltűnik a lecsiszolt, nagyon kiművelt struktúra, minden a helyén, semmi nem lóg ki, sav-alkohol nem dominál, szuper összetett és elegáns bor ez. Az édes fehérhúsú gyümölcsök mellett marcipános édes-kesernyésség, leheletnyi gyógyfűvel. A korty hosszú. Nem tudom, mennyit kérnek érte, én látatlanban 4 csillagot adok.
