Az első kérdés az, hogy érdemes-e a furmint szekerét tolni? Azért muszáj feltennem ezt a kérdést, mert már tavaly hallottam olyan hangokat, amiben általam komolynak tartott emberek kritizálják a kezdeményezést, mondván az csak Tokajnak és némileg Somlónak jó.
Szerintük ráadásul a furmint sem érdemes arra, hogy behatóan foglalkozzunk vele, ott van például az olaszrizling, satöbbi, satöbbi.
A fanyalgóknak annyit tudok üzenni, hogy rajta, meg lehet csinálni ezt a rendezvény(sorozato)t más fajtára fókuszálva is, mert ötletekkel, ?mit hogyan kéne csinálni? véleménnyel tele a padlás. Az olaszrizlinget pedig én is szeretem, de a magyar bor ügyét általánosságban még inkább.
És ezért érdemes tolni a szekeret, mert akármilyen magyar fajtát (kötözködők kedvéért: magyar bort) helyezünk reflektorfénybe, azzal a magyar bor ügyét szolgáljuk.
A furmint sokszínű fajta, a ?jó képességű? kifejezést nem szeretem, mert a furmint a miénk, ez meg nagyon személytelen. Sokféle a gazdák hozzáállása is, de azonos birtokon belül is kóstoltam évjárattól függően ?ég és föld? borokat.
Sokszínűségünk ellenére viszont az egységes fellépés záloga a sikernek. Ha az osztrák példát vesszük, akkor ez az egyenlet bizonyítva is van, ragoznom sem kell. A fajta és a borászok eltérő felfogása, sokfélesége pedig, ha akarjuk, ha nem, még sokáig ilyen lesz (talán mindig is ilyen volt).
A nap meglepetései:
Orsolyák Attila In Medias Res 2007 – Fiatal termelő, másfél hektár, az első borok egyike a rátkai Istenhegy-dűlőről. 170g maradékcukorral vastagon aszús is lehetne, de megmarad késői szüretnek: bár nagy testű, mégsem lomha, tiszta és gejlségtől mentes.
Ha jól tudom, a sav alulról karmolja a hetest, mégsem borul az egyensúly. Alig háromszáz palack volt eredetileg, nagyon várom a folytatást. Szép munka.
A Majoros Birtok 2010-es Deák furmintja volt a nap másik meglepetése. Sajnos Majoros László borai kimaradtak az életemből eddig, ezért hiánypótló is volt a kóstolás. A birtok Tarcalon található, területeik főleg az Előhegy- a Deák- és az Agyag/Forrás-dűlőben találhatóak.
Finom körtés-körtedzsemes aromatika, határozott, de egyáltalán nem éles savak, a test és alkoholérzet is egyensúlyban, a lecsengése is végig gyümölcsös és hosszú. Előzetesen jó vételnek minősítem és biztosan visszatérek rá a későbbiekben is.
Újdonságok (számomra):
Árpád-hegy Pince: az első szárnypróbálgatások közül a 2010-es Király dűlő válogatás furmint tetszett jobban. Nem egy őrülten komplex tétel, de jó ivású bor, hibák nélkül.
Pálffy Gyula szinte kakukktojás volt a tokaji és somlói termelők között (azért volt ott Bussay dr., stb., de a Tokaj-dominancia egyértelmű). Lássuk be, köveskáli furmintot nem sűrűn kóstolunk. A száraz 2010-es nagyon is balatoni karakterű, ugyanakkor furmint is tud maradni, a szó legjobb értelmében mondom ezt.
A Szent Tamás pincénél ifj. Szepsy közvetlen hangvétellel, lelkesen mesélt a két bemutatott borról: 2009 és 2010 a Szent Tamás-dűlőből. Két nagyon eltérő karakter: a 2010-esnek kicsit metszőek a savai, főleg a lecsengésben, de csontszáraz, precíz bor, mineralitása kifejezett.
A 2009-es igazi „felhasználóbarát” tétel: érett déligyümölcsök, krémesség az első töltésű hordóktól, van teste is. Tervezi pezsgő készítését, az illatos fajták helyett a kóstolóesteket jobb lesz egy buborékossal bevezetni (jelen esetben egyetértek és várom).
Amin nem meglepődtem meg, mert tudtam, hogy remek lesz:
A tavalyi évben az elsők között kezdtem sztárolni a Gizella Pince Szil-völgy furmintját. Nem alsópolcos ára ellenére nagyrészt kikopott a piacról (elkapkodták), ma már a palackos fejlődését lehet figyelni. Cseppet sem veszített a lendületből: úgy komoly, hogy légies, a szép mineralitást finomseprős és florális aromák festik alá. Valóban elegáns bor. Komoly hossza, remek szerkezete miatt nálam foglalt helye van a legjobbak között.
Balassa István a 2009-es Mézes-Mály furmintot hozta magával. Balassa boraiban főleg a koncentráció szokott lenyűgözni elsőre, a mögötte felbomló komplexitás másodjára. Nincs ez másképp most sem: van mélysége, tömör, ugyanakkor kerek (cukor?).
Id. Szepsyt lánya, Kinga képviselte, aki a forgalmi 2009-es birtokfurmintot hozta. Jó értelemben véve mondom, hogy a ?szokásos?, jól bevált recept: fiatal, ásványos, gyógyfüves karakterű bor még a hordó tónusaival. Szeretem.
Árvay Angelika Istenhegy 2010 tartálymintája sok körtés aromát mutatott, fejlődő illata és íze konzumszaloncukorra és gyümölcsös lecsengésre épít, a 15 gramm maradékcukor jól ellenpontozza a savakat. Rögtön mindenféle étkeket vizionáltam hozzá.
Lenkey Géza két újdonságot hozott, „10 Hordó” és „7 Hordó” névre hallgató házasításai a 2009-es év új technológiájának eredményei: minden dűlőt külön szüretelt és külön hordóban érlelt, majd ezeket házasította. A 10 hordó könnyedebb, ?lenkeysen szikár? (az én szótáramban már szerepel ez a jelző) bor vegetális aromákkal, a 7 Hordó pedig egy koncentráltabb anyag.
A Dorogi Testvérek 2008-as Előhegy furmintját tavaly ugyanitt kóstoltam. Azóta a fa szépen integrálódott, a petrolos aromák megmaradtak, a gyümölcsös jegyek helyett inkább a vegetális vonalat érzem most erősebbnek.
A Hímesudvar borai is elkerülték eddig a figyelmemet, a 2009-es Nyulas-dűlőből származó furmint marcipános és mangós, kissé csersavas, de barátságos bor, 5,7g cukra kedvessé, hölgybaráttá teszi a szinte édesbe futó kortyot.
A Szent Benedek Pince rendre jól teljesít, ma nálam a „nap címkéje” trófeát is elvitték (lásd kép). Két furmintot hoztak, a 2008-as birtokbor hűvös karakterével, jó hordóhasználatával, a válogatás koncentrált, mégis kedves gyümölcseivel, hosszával, komolyságával lopta be magát a szívembe. Nagyon jót tett neki a hosszasabb hordós érlelés.
A Királyudvar papíron kettő, gyakorlatilag három bort hozott, a 2009-es Sec és szerencséseknek a Demisec, valamint az édes Lapis-furmint volt terítéken. A Sec nagyon elegáns (kifinomult, jó szerkezetű) és kerek (némi cukor is mutatkozik), a Demisec határozottan köves, gyógyfüves, vastag.Ragozni nem is nagyon érdemes, a pince több helyet érdemel a budapesti polcokon.
Kiemelkedő édes borok a fent említett Orsolyákon kívül a Karádi és Berger Selectio 2008, a szintén 2008-as Bartha Szamorodni, a Hímesudvar 2002-es aszúja, Pálffy Gyula 2009-es furmint szűztermése Köveskálról 83g cukorral, valamint a Dénes Hegybirtok 2009-es késői szürete a Ság-hegyről 160g-al.
Toljuk ezzel az egész magyar bor ügyét, mert végre mutatkozik némi összefogás. Van lelkesedés, arculat, egyre több csatlakozó pincészet, étterem, kereskedés. Ahogy barátunk BZoltán jegyezte meg nemrég egy kommentben nagyon jól: van hely a naptárban az összes fajtának.
