Tanulságos workshopot tartott Herczeg Ágnes a VinCÉ-n (vasárnap reggel 9:30-kor, ami még a magamfajta hétpróbás kóstolónak is korai, az óraátállítás meg még tett rá egy lapáttal). De elmentem, mert bár Ági a Gróf Buttler birtok kormányzását boros léptékkel mérve csak nemrég vette át, mégis a legérdekesebb kísérleteit osztja meg a közönséggel.
Az ?Egy syrah 12-szer? című formabontó kóstoló a Nagy-Eged felső részén található, nagyrészt 877 és 747-es klónokból álló syrah-ültetvény (ezek a számok ugye nem mondanak semmit, csak az olyan syrah-mániásoknak, mint én?) három szüreti időpontban, három különböző erjesztési móddal és négyféle hordó használatával mutatta be ?ugyanazt? a bort. Volt sok hű, meg aha, meg hmm.
Azzal kezdtük, hogy áttekintettük, agyunk mely részei dolgoznak a kóstoláskor. Elsőre furának tűnhet, de a mindjárt vázolt vadászkutya-effektus bizony nagyon bekapcsolt az első négy mintánál. A lényeg az, hogy a laikus fogyasztó csak az agy első részében található területeket használja, a borszeretőnek aktiválódik a hátsó rész is, mintákat, berögzüléseket keres és hasonlítja össze az éppen elé került borral. Vagyis gondolkodik rajta, elemez és szimatol, mint a vadászkutya.
Na de nézzük az első etapot, ez a négy bor azonos kezelést kapott, hordót még nem láttak, a két különböző klón különböző szüreti időpontokkal volt megspékelve. Be kell vallanom, nagyon izgalmas volt, mert tényleg nagyon oda kellett figyelni, hogy a részletekben rejlő különbségeket kiszúrjuk.
I. számú minta: fiatal, gyümölcsös illat, lágy, szinte krémes tanninnal. (2011.09.27, 747, alc 15,76%)
II. számú minta: hűvös karakter, húsos-érettebb anyag harsány savakkal, bőséges, de érett cseranyaggal, gyümölcsbe futó lecsengéssel (2011.10.10, 747, alc 16,3%)
III. számú minta: füstös-fűszeres, visszafogott illat, szinte paprikás, zöldes aromák, savra hangolt finis (2011.09.12, 877, alc 13,95%) ? nekem ez és a négyes jött be inkább, nagyon Rhone
IV. számú minta: spicey, földes, közepes intenzitású illat, határozott feketeborsos fővonallal, kissé megtapadó tanninnal, közepesnél hosszabb lecsengéssel, vastag, harapnivaló szerkezet, konyakos alkoholossággal (2011.10.10, 877, alc 16,5%)
A második etap nyolc borból állt, főleg a hordóhatást vizsgáltuk (fantasztikus slide-okat láttunk a végén minden hordó laboreredményével!). Magyar, magyar prestige, amerikai és francia tölgy, spontán erjesztés, fajélesztő és tápsó váltakozott. Mivel friss, 2011-es tételekről van szó és mindenből kísérleti jelleggel csak két magnum palack készült, nem hordós érlelést kaptak a borok, hanem stick-ek, az adott hordóból készült pálcikák pihentek a palackokban kb. január óta.
Előrebocsátom, hogy pont abban a stádiumban voltak a syrah-k, amikor ez a tölgyhatás borzasztóan élénk volt, vagyis szinte alig lehetett látni az alapanyagot a fa mögött. Nagyon jól lehetett azonban érzékelni, hogy mit fog tudni benyelni, mi totál idegen ettől a stílustól.
V. számú minta (amerikai hordó, fajélesztő): kartonpapír, pipadohány (tubák!), cseres tölgy íz, toast a savat szájban elnyomja, hosszban is a fa jön, elég közönséges vanília formájában
VI. számú minta (spontán erj., magyar prestige M pörkölésű hordó): egyszerű, régi vágású overbarrique-illat, harsány feketebogyósok az ízben, amit aztán nagyon összehúzó hordós tannin vág szét
VII. számú minta (fajélesztő, francia M+ pörkölésű hordó): bakelit, tölgyfa, de felbukkan némi gyógyfű és mineralitás is mögötte, a korty puha, vastag-vaskos, sok rumos-kakaós érzetű hordóhatással és sok tanninnal, de nem ihatatlan
VIII. számú minta (spontán erj., francia M pörkölésű hordó): idegen, műanyag szag, az anyag szájban meleg és földes, a hordóval ?nagyra hangolt?, karamelles, mesterséges aroma hatású a kompozíció
IX. minta (tápsó, magyar prestige hordó): na ez igen, föld, fekete bogyósok, szilvadzsem, határozott, de nem tolakodó hordó, ami inkább hozzáad és engedi a bornak felfedni magát. Jó szerkezet szájban is, szépen engedi a savakat, közepesnél hosszabb, elegáns (megosztó tétel volt ez, egy külföldi hallgató megjegyezte, hogy az első olyan tétel, amelyiknél nem azt érzi, hogy egy darab tölgyet szopogat, a hordógyár-tulajdonos Ember Sándor szerint viszont ez a toastolás kifejezetten rossz hatással bírt a borra)
X. minta (spontán, magyar sima hordó): kávés, rumos érzetű fa, ami mögött nagyon jól felsejlik a földes-avaros Nagy-Egedi syrah, szájban viszont sajnos nagyon ráül a fa, elnyom mindent
XI. minta (tápsó, amerikai tölgy): ázott föld szaga karamellel, whiskey-vel, tolakodó, butácska
XII. minta (M+ pörkölésű magyar hordó): elegáns, Nagy-Egedes fekete illat, konyhai fűszerekkel, a kortyban érett tannin, jó hossz, nagyon erős még a hordó, de ez az a típus, amit le fog gyűrni a bor (a IX. mellett ez volt a másik kedvencem).
A slusszpoén a végére jött, senki sem találta ki, hogy bizony ezek az anyagok még 17,5% körüli alkoholtartalommal bírtak. Durva.
Tanulság? Bőven van: a borásznak az, hogy érdemes kísérletezni és bízni a borértő közönségben (szerintem elég nagy bizalom ilyen állapotban elénk tárni a borokat). A fogyasztónak az, hogy a magyar szájhoz a magyar hordó tartozik fejben is (ez az elmúlt húsz év eredménye, nem kis arányban a villányi barrique-mániáé) és az, hogy ne ítélj elsőre, ugyanaz az anyag nem ugyanaz az anyag, a bor fantasztikusan sokrétű, millió jelmeze lehet. A borásznak és fogyasztónak együtt pedig az, hogy bizony érdemes együttgondolkodni és az alkotási folyamatban együtt gyönyörködni.
