Nincs védhető indokom arra, hogy miért kaptam kedvet a whiskyhez egy olyan délután, amikor többnyire vastagon harminc fok felett járt a mutató. A gondolat viszont már előző nap beférkőzött és nem hagyott nyugodni, hogy kóstoljak és tanuljak egy kicsit a scotch-okról, ezért beszerezni indultam.
A scotch Skóciában desztillált párlat, mely lehet malt, grain, vatted malt, single malt vagy blended. Kezdjük a piramis aljával, amely a grain. Ez csírázott (árpamaláta) és csírátlan árpából és más gabona keverékéből készül, eredetileg csak a blended whiskeykhez használták, de néhol kapni magában is. Nagyipari ital, hengeres lepárlótoronyban készítik. A legtöbb whisky, mely a polcokon elérhető, az blended, a piros Johnnie Walkertől kezdve a Chivas Regal-ig és Ballatine’s-ig bezárólag. Ez az általánosan elterjedt legolcsóbb fajta, több főzde több fajta (malt és grain) whiskyjének keveréséből készül. A legolcsóbb nem jelenti szükségképpen azt, hogy a legrosszabb, a blended eljárás eredetileg arra szolgált, hogy kialakítsanak egy sajátos ízvilágot, amit aztán konzisztensen tartani is tudnak: ne legyen minden főzet más. Ha egy palackon az áll, hogy Scotch, akkor az általában blended, ha csak nincs más feltüntetve rajta.
Pl. az, hogy malt. A malt csíráztatott árpából (árpamaláta) készül, és üstben párolják, ahogy a minőségi égetett szeszeket. A szabályozás szerint több mint három évet kell maximum hétszáz literes tölgyfahordóban töltenie, de előtte legalább kettő, néha három lepárláson is át kell esnie. A végterméknek legalább negyven fokos alkohollal kell rendelkeznie, és nem lehet benne vízen és árpamalátán kívül más anyag, pl. színező karamell sem. A maltnak vannak variánsai, ilyenek a vatted malt, mely több whiskyfőzde malt whiskyjének keveréséből készül, a single malt, mely egy főzde malt whiskyje, vagy, ezen belül single cask, amely ezen főzde egy hordójának tartalma, nincs a többi hordóval keverve.
Ennyit a whisky know-howról.
Én nem blended, hanem single malt whiskyt szerettem volna kóstolni, abból is a tőzegesebb, füstösebb aromavilágúakat, választásom így esett az alábbi négy tételre. (A malátázás során az árpát vízben csíráztatják, a felszabaduló enzimek az árpa keményítőjét alakítják cukorrá, a cukorral pedig tudjuk mi szokott történni. Fontosabb, hogy a malátát szárítják is, általában tőzegfüsstel, ettől lesz az italunknak sajátságos karaktere). Ezeket egy nagy budapesti whisky-specialistánál vásároltam, az árakat és kiszerelést feltüntetem. Enyhén szűkülő szájú, nagy whiskys pohárból, pár csepp vízzel történt a kóstolás Öcsémmel, aki rajongója a témának.
Teacher’s (0,7l, 3.590 Ft, 40%)
Na jó, ez blended. De kezdésnek azért esett a választásom erre az italra, mert jó áron, jó nevű (Glendronach és Ardmore) malátawhiskykből készül 45%-ban, amely igen magas arány a blendedeken belül és ugyan ?kommersz? világmárka, mégis füstösnek, tőzegesnek van kikiáltva.
Tipikus ?blended? illat, amit szépen egészít ki némi aszalt barack, pici füst és méz. Nincs benne szúrósság. A kortyban keserűmandulás, mogyorós aromák mutatkoznak, gyógyszerrel és itt már megjelenő tőzegfüsttel. Érezhető azért, hogy nem csúcs-anyaggal van dolgunk, kissé harap a korty és a lecsengése sem túl hosszú. Az elvárt szintet teljesítette, talán picit több smokey/peaty karaktert vártam, de ennyi pénzért teljesen vállalható.
Benriach ?Heart of Speyside? (0,05l, 890 Ft, 40%) (Speyside)
Speyside a sziget keleti oldalán található, az összes lepárló több mint fele itt található. Ez egy korjelölés nélküli ?alap? single malt, kapott ezüstérmet a 2006-os International Wine & Spirits Competition alkalmával.
Szintet léptünk, elsőre tiszta tölgyaroma, sok fűszer és némi virágosság jön a pohárból, szép és sima illat. Az intenzíven indító kortyban csonthéjasok, gyógyfű és pézsma, egyértelmű csokis-csokivaníliás másodvonallal. Puha és krémes finis, viszonylag hosszú és karcmentes.
Benriach Curiositas 10 years (0,7l, 10.890 Ft, 46%) (Speyside)
?Single peated whisky?, hirdeti a palack és valóban: ehhez a single malthoz erősen tőzeges malátázott árpa adja a gabonaalapot. A főzőmester szerint a tőzeg és tölgy tíz év alatt éri el az optimális egyensúlyt és kap a párlat igazi speyside-i jelleget.
A dugó és a pohár elsőre finom és tiszta baconre, vagy prosciutto crudo-ra emlékeztet. Füstölt sonka, na, ennyi. De aztán megkezdődik a parádé: füst dögivel, fűszeresség, rengeteg tőzeg, friss, szárított nyersfa, tölgyfa és sósság. Komplex, remek illat. A kortyban is keleti fűszerek, szén és pernye, hosszú-hosszú lecsengéssel, percekig érezni az aromák játékát a száj szegleteiben. A korty percről-percre változik, játékos, izgalmas ital. Egy cseppet tisztán a nyelvhegyre véve sós (nem ásványos, hanem sós!) ízt érzek. Nem rúg, nem kapar, bársonyos, jó ital. Megérte a pénzét.
Bruichladdich ?Peat? (0,05l, 1.690 Ft, 40%) (Islay)
Islay egy kis szigetecske, a Hebridák szigetcsoport része (a pici fém díszdobozon is a ?Progressive Hebridean Distillers? logó mosolyog), kilenc lepárlóval. Non-chill filtered varázslat. Azaz, nem esik át a fagypont-közelire hűtött szűrésen, aminek az lenne a célja, hogy a szennyeződéseket eltávolítsa, és ne legyen opálos az ital, ha víz/jég kerül bele ? az eljárás hátránya, hogy sok aromaanyagot is legyalulhat. 35ppm tőzegtartalommal (Bizony, ilyen is van).
Ami első szippantásra egyértelmű: más területen járunk. Belengi az egészet egy finom édesség és végig sütikre, karácsonyi fűszerekre, aranygaluskára (vaníliasodó) asszociáltam. Van bőven a beígért tőzegből is, de annál sokkal bonyolultabb, parfüm és méz is mutatja magát. Kifejezetten kellemes az illata, nincs benne elvont, oda nem illő jegy. A korty is a tőzeg-tölgy-vanília vonalon mozog és az illathoz hasonlóan kifejezett az édesség, van egy pici kesudió, ánizs és szegfűszeg is. Az alkohol harapósabb, a hossz rövidebb a Curiositasénál, az aromavilág viszont talán kiegyensúlyozottabb. Kiváló whisky ez is.
Nagyon élveztem a Curiositas sósságát, a Peat édességét, tanulságos volt az Islay-Speyside elhatárolás is (ha felületes is, de megvolt). Alapvetően mind a négy ital az elvárt szintet hozta (a Heart of Speyside egy jó belépő a single maltok világába, a Teacher’s pedig egy jó tartású blended), egyik sem okozott csalódást.
Nem mondom, hogy jelentős szerepet fog betölteni az életemben a párlat, de azt hiszem ismerni érdemes, kalandozni ezen a területen pedig izgalmas, a kíváncsiságom ki lett elégítve. Azért egyelőre inkább fröccsözni kell, itt a hőségriadó, a tél még várat magára.
