Nemrég, 2011 elején még azon örültem, hogy a Gróf Buttler pince jó kezekbe került Herczeg Ágihoz. Most részben elválnak útjaik, Ági a tanulmányaira koncentrál és más szerepkörben marad meg kötődése Egerhez és a Buttlerhez.
Örülök, hogy nem a fanyalgóknak lett igaza, Ági bizonyított (ma már MW-aspiráns) a Buttler-hajó jó irányba halad, elkészült az új pince és a borászatot irányító Benedek Péter, valamint Adamovich Károly elhivatottan, lelkesen folytatják a munkát a kiváló adottságú területekről érkező alapanyaggal. Fenntartható növekedés alapjai lettek lerakva, ahogy fogalmaznak, remélem helyesen.
Júniusban ellátogattam én is az akkor frissen átadott pincéhez és Adamovich Karcsival a Balga borokat is végignéztük – ezzel a leírással még adós vagyok, de ígérem, már nem sokáig.
Szóval Herczeg Ágnes távozik, de még előtte összerakott egy lazán ?a tökéletes borvacsora? jelzővel ellátott eseményt, ami visszatekintve valóban aprólékos munkával, odafigyeléssel, jól felépített, kifogástalan este volt.
A helyszín a Four Seasons Gresham, nem kispálya, Simone Cerea séf szép ívet húzott a borok alá, Ági több tanácsadót bevonva, többször végigpróbálva az ízeket-borokat, nagyon komolyan felkészülve vágott neki az estének és a siker nem maradt el.
Bevallom, amolyan jutalomjátéknak éreztem a dolgot – grande cuisine, grand cru borok, stb., nem jegyzeteltem agyon magam. Az utolsó sor annyi volt: ?a legjobb lenne cikk helyett csak lefotózni a lapom és pá?. Lehet, hogy mindenki jobban járt volna.
Vad mazzancolle, kapribogyós mogyoróhagyma tatár, lazac kaviár, fekete gofriban, créme fraiche – Chardonnay 2009
A bor mellé meglepően a gofri húzta a basszust, erre lett felépítve a koncepció. Már a belépés karcolja a tökéletest, azért húztam ?9,5?-öt a csörte mellé, mert számítottam rá, hogy megyünk feljebb. Mentünk.
Burrata hab, 65 fokos tojássárgája, pancetta steccata Viognier 2011
Másfél órát szaunázott a tojás, a sonkával egy jó reggeli helyett ma egy vacsorai bemelegítés célját szolgálja. A bor citrikus és parfümös egyben, sok florál tónussal, szinte muskotályosan hízelgő, ugyanakkor lendületes savú. Itt is észrevehetetlenül simulnak egybe a komponensek a bor és étel között. ?Egy jó vio.? írtam fel ismét szűkszavúan, mert egyébként nem vagyok a fajta nagy barátja. Ide felvéstem egy tízest, úgy tűnt el minden a tányérról és a pohárból, hogy csak pislogtam.
Vargánya raviolo, sütőben sült koktélparadicsom, petrezselyemkrém – Kadarka 2011
Könnyű, de karakteres bor és igazi ritkaság, mert ennek az anyagnak nagyja a bikavért fogja erősíteni. Igazán egri, földes, zsíros, jó savú. A fogással ez is harmonizál. Ugyan egy fokkal egyszerűbb, mint az előző, de üt.
Borókabogyó, kéregben sült hátszín, FoieMaitre D’hotel, fűszeres rösztivel, áfonya mártással – Syrah 2007
A hús kissé angolos, egészben sült, pelenkázott főfogás, a syrah meleg, füstös, földes, érett tanninú, jó savú, nagyon bírtam. Tele van fekete, komoly gyümölcsökkel és egzotikus fűszerességgel, abszolút csúcson. A nagyon lelkes pincérnő azzal zárta a borról alkotott gondolatait, hogy a poharunkban ?egy teljes testű bor van?. Ez nekem új, de felírtam. A lelkesedés és kedvesség sokkal fontosabb volt, mint egy szabatos kioktatás.
Őszi feketeerdő torta – Késői édes merlot 2011
A legfontosabb megjegyeznem, hogy nem volt édes tónusú illata a bornak és a kortyban sem volt semmi művi, vagy közönséges édesség. Ennyit írtam fel, beszéljen a fotó. Töppedt bogyók és a szétvert univerzum utolsó maradványai, mini szobor formájában.
Na igen, talán kicsit fellengzősnek tűnhet a ?tökéletes borvacsora? logó, de én sokkal inkább úgy értékelem, hogy a tökéletességre törekvés, a kompromisszummentesség, ?mindenből a legjobbat?-érzés lengte be az estét. Ági pörgött, sürgött-forgott, vendégfogadott, nem szakmázott és szemmel láthatóan élvezte, hogy mindenki élvezi. Stílusos búcsú!