• Bor
  • Sör
  • Párlat
  • Kávé
  • Gasztro

borravalo.hu

bor ● sör ● párlat ● kávé ● gasztro ● bárkultúra

  • Címlap
  • Közélet
  • Hírek
  • Design
  • Podcast
  • Mindenmás
  • Kapcsolat

A nagy londoni balhé 3.: mitől olyan szomjasak a britek?

2007-05-29 ● borravalo.hu

A London Wine Fairen, amellett, hogy remek lehetőség nyílik a kóstolásra (rettenetes meló, de valakinek ezt is el kell végeznie?), minden másnál élesebben mutatkozik meg az óvilág és újvilág bortermelői között dúló ádáz harc. Ugyan továbbra is a britek a legnagyobb franciabor fogyasztók, de az alapján, amit Londonban láttunk, az öreg kontinensnek nem árt felkötni a gatyát, ha még néhány évig szeretne versenyben maradni. Több mérföldet lehetett gyalogolni

Nagyon más ez, mint azok a bor köré szervezett népünnepélyek, ahol a megjelenés legalább annyira számít, mint az üzlet maga. Persze nem mintha nem lennének itt is hihetetlen módon összerakott standcsodák, merthogy vannak, durván sokan. Az ausztrálok emeletes épülettel jöttek, a dél afrikaiak szétterjedő hatalmas paviloncsoporttal. A gyanútlan kóstoló akár napokig is bolyonghatott a franciák pavilon-együttesében. A megjelenésbéli reprezentációból tehát nem volt hiány.

Nagy divatja van a rozéknak

A London Wine Fair azonban nem elsősorban a presztízsről szól. Tetszik vagy nem, de az utóbbi időben mégiscsak Nagy Britannia lett Európa legnagyobb borpiaca. Amiképp a franciáknál csökken a borfogyasztás, úgy isznak egyre több bort a britek. A népesség jelentős része egész életére megmarad susogós dzsoggingos, rövidre borotvált hajú suttyónak: már az angol ale is a kifinomultság netovábbja volna nekik, lagert isznak a sutyerákok. Ez rendben is van. De mára egyre szélesebb rétegek isznak minőségi bort, és hajlandóak érte több pénzt áldozni. Nagyon sokat, ami azt illeti. Hovatovább az mozgatja majd a borpiacot, hogy mit szeretnek, mint tartanak trendinek a britek?

A brazil standon végig szólt a szamba

Anglia borilag azért különleges hely, mert számottevő bortermelésük nincs. Ne tessék nevetni, de Kentben már termelnek bort, és ahogy a globális felmelegedés halad, nagyobb összegben mernénk fogadni arra, hogy egyre nagyobb volumenben jelennek majd meg a hazai piacon a dorseti chardonnay-k és a sussexi pinot noirok. Ilyen megfontolásból egyébként érdemes volna hosszú távú befektetésnek megvenni egy-két norvég fjordot is, déli kitettséggel, aztán húsz év múlva piacra dobni a Trondheim Savignon Blanc-t, lealázni az új-zélandiakat, és élni, mint Marci hevesen. Tehát bortermelés nincs ugyan, de mára bármit, bárhonnan oda lehet szállítani a szomjas britek poharába.

Erőteljes jelenlét a franciák részéről

A London Wine Fairen dől el, hogy ki nyer bebocsátást erre a hihetetlen mértékben növekvő piacra. A legnagyobb standokat azok állítják, akik hódítani szeretnének. Akik már erős pozíciókkal rendelkeznek, és megvannak a partnereik, minek ugráljanak? Ők már a kapukon belül vannak úgyis.

A latinok sem maradtak le

Minekutána nem bortermelők, a britek kíváncsian fogadnak bármit, ami megfelelő árú vagy minőségű, készüljön bárhol. Természetesen a hagyományos kifinomult felső réteg számára a nagy Bordeaux-i chateuk jelentik a bort, de a torta elég nagy ahhoz, hogy mindenkinek jusson belőle szelet, amivel jóllakhat. Az a nagy helyzet, hogy az újvilági borok a maguk árkategóriájában éppúgy tudnak trendszetterek lenni, ahogyan trendszetternek képzelik magukat egyes francia borászatok.

Tessék csak az első londoni jelentésben leírtakra gondolni: kézcsókolom, az új zélandi borászok meg sem próbálnak az őshaza boraihoz hasonlatos sauvignon blanc-t készíteni. Minek? A brutális trópusi gyümölcs orgiákra sokkal többen vevők, ráadásul árban egyes pincészetek mostanra jóval a franciák fölélőnek, a brit fogyasztó pedig boldogan fizeti ki a magas árat. Az újvilági borok tehát tarolnak ezen a piacon. Hogy miért? Itt van például rögtön a nyelvi könnyebbség: azt, hogy Cloudy Bay, az angolszász fogyasztó sokkal egyszerűbben mondja ki, mint azt, hogy Coteaux de Layou. Ausztrália, Dél-Afrika, Új Zéland, meg a jégboros Kanada hihetetlen előnyt élvez e tekintetben. Ne feledjük, hogy Kamocsay Ákos Cserszegi fűszerese is Woodcutters White-ként lett az év bora ezen a piacon 1998-ban. (Erről jut eszünkbe: találkoztunk kint Kamocsay úrral a magyar standon, interjúnk és a magyar érmekről szóló összeállítás hamarosan jön!) El kell fogadni azt, hogy a britek bizonyos esetekben köszönik, de nem kérik a mesét a bor mellé, csak szeretnének egy tisztességes jót borozni. Erre tökéletesen alkalmasak az újvilági borok, ugyanis nincs az a kínos érzés a műveletlenség okán.

Semmiféle uniós támogatás és traktorvásárlási segély, meg kényszerpárlási juttatás nem veheti fel a versenyt azzal, amikor egy ausztrál borász minden este abban a boldog tudatban hajtja álomra fejét, hogy kétdekás ? ez csak a kiszerelés, nem a minőség! ? cabernet sauvignonjai ott vannak Nagy Britannia összes pubjának polcain.

A London Wine Fairen látottak alapján azt kell, hogy mondjam, lassan Európa táncol úgy, ahogy az újvilág korábban lenézett borászai fütyörésznek. A legnagyobb standdal idén is a franciák vonultak ki. De ha az ember megnézte a korábban csak bortengerként emlegetett déli borvidékek: a Midi, Languedoc és Roussillion kiállítását, minden palackról ordított, hogy a drága francia termelők manapság igyekszenek az ausztráloknál is lazábbak lenni. Mivel a hazai piacról kiszorultak, a brit piacon kénytelenek az újvilágiakkal versenyre kelni, hiszen árban ugyanazon a polcon tanyáznak. Úgyhogy ez a régió mostanra nagyjából Európa újvilági borvidéke lett. Figyelem, ezek azok a borászok, akik annak idején elkergették Robert Mondavit, az egyik kaliforniai nagyhalat, amikor Languedocban akart befektetni. (Lásd Mondovino c. könyv és film.) Ugyanakkor a legnagyobb francia chateauk saját újvilági brandjeikkel jelennek meg a piacon, talán pont azért, hogy csökkentsék a károkat: itt van például a korábban már részletezett Laroche, Chablis-ból, de például a korábban a sznobéria egyik csúcsának származó Bordeaux-i Rotschildék is vettek néhány nagyobbacska földdarabot Chilében.

James Murray, a London Wine Fair vezetője a kiállítás előtt azt találta nyilatkozni, hogy az idei trend egyértelműen az, hogy az óvilág megpróbálja fokozni a marketing-nyomást Nagy Britanniában. Éppen ideje, hogy észbe kaptak, talán még oda lehet suvasztani valamit a polcra, az újvilági palackok közé.

Stevie Kraft

Te is mennél Angliába?

Fű nőtt a Trafalgar téren!

Korábban:

A nagy londoni balhé 2.

A nagy londoni balhe 1.

Címkék: Bordeaux, Chablis, Cloudy Bay, Kamocsay Ákos, Languedoc, Laroche, London Wine Fair, Roussillion

← A nagy londoni balhé 2. Svejci Bicska lenyomja Burgenlandot →

Tetszett? Küldd el másoknak is!

Kövess minket

  • Facebook
  • Instagram
  • RSS
  • Tumblr
  • Twitter
  • YouTube

Podcast

Whisky: a hagyomány él, de erősödik a koktél trend

Konc vs. Cibere – farsang és böjt

Márciusi ifjak és a szabadság bora

Instagram

Follow on Instagram

Hírlevél

Nem szeretnél lemaradni? Érdekelnek a kiemelt események, ajánlatok?

Hírek, Programok

Nagy Egri Borműhely kóstoló

Négy érmet hoztak el a Kreinbacher magnumok a pezsgő vb-n

Borszerda egri borokkal

Egytőről évjáratbemutató

Negyedszer is Trófea díjat kapott a Tornai Pincészet



Mi az, hogy ital/bár kultúra? Egyáltalán, miért kell a borokról, sörökről, párlatokról vagy kávékról kóstolójegyzetet írni? Inni kell, és kész, nem? De.
Persze, mi azt gondoljuk, hogy közben keresni kell a jót, a még jobbat, a tökéletest - ha van olyan. A kultúra a civilizáció építőeleme. Ahogy az irodalomban vagy zenében, az italok és ételek terén is lehet alkotni, és a tökélyre törekvő alkotást megérteni. Közben pedig lehet inni is - ünnepkor, lazításnak, búfelejtésre - hisz ez is kultúránk része. Főleg akkor, ha kulturáltan csináljuk. Ezért vagyunk mi: hogy megmutassuk mit és hogyan érdemes. Hogy mikor, az rátok van bízva...
  • Impresszum
  • Médiaajánlat
  • Szerzői jogok és feltételek

Keresés

Archívum

Facebook közösség

Copyright © 2023 · Borravalo.hu - minden jog fenntartva!