Úgy esett, hogy a hozzám került számtalan palack között kettőben egy tanulságosnak ígérkező párhuzamot fedeztem fel: egy bor Balassa Istvántól, egy pedig ifjabb Szepsytől, nagyrészt furmint alapon, de bizonyosan a Nyúlászó-dűlőből.
Balassa István borai a Gizella Pincés Szilágyi Lacival karöltve ma már komoly ismeretségre tett szert a borisszák körében. Balassa egy kicsit magasabb árfekvésben mozog, borai kiemelten koncentráltak (egyeseknél ez már kiveri a biztosítékot, én nagyon tudom szeretni, ha számítok rá és pont erre vágyom), valamint a címkéken fontos szerepet szán az (első osztályú) dűlőknek is. Nem mellesleg besegít ifjabb Szepsynek borászként, tehát a borok között átfedés is akad.
Id. Szepsy István fiának viszont nem lehet egyszerű lenni, ha saját labelt alapít az ember. Az elvárások nagyok és a Mester miatti kritikák talán halkabbak, de csendben mindenki valami „öregszepsys” minőségű, de mégis new school felállást várna ezektől a boroktól.
A design jó, az indítás megvan. Nem sok dolgot kóstoltam még tőle: a furmint februáron és egy vakkóstolón nem nyűgözött le a Percze és a Mád furmint (lehet, hogy a rossz kontextus miatt), de a Kishegy pezsgő kifejezetten ízlett, míg a késői 3909 egészen kimagasló teljesítményt nyújtott (szintén vakon).
Elvárásaim ennek megfelelően magasak, de nem teljesíthetetlenek, mert szívből drukkolok mindkét borásznak (bár ez a tollamat meg nem puhíthatja).
A Nyúlászó egyébként Mád hét történelmi első osztályú dűlőinek egyike, már a XVII. század elején említik. Földrajzilag a Szent Tamás-hegy folytatása, egy nagyjából 200 méter magas ex-vulkán, kvarctufás talajjal, ami több féle agyaggal keveredik. Nézzük, mit szűrtek innen borászaink a 2011-es évben.
Balassa István Nyúlászó 2011
István nagyjából egy hektárral rendelkezik a Nyúlászóban, mindössze 1720 palack készült ebből a borból (térállás-fetisiszták kezdhetnek számolni), enyém a 693-as. A dűlőnek ez a része kvarcos riolit.
Halvány aranyszínű bor. Illatra a jó fahasználat, az érett körtés aromák, a vajasság mutatkozik elsőként. Egy kis battonage-techika is ott van, de nem határozott. Ásványosság, füst, vanília, némi déligyümölcs. Vastag, eltelítő illat, melyben egy pici törkölyösség jelzi a határozott alkoholt.
Szájban igen vastag, krémes textúrájú, súlyos és komoly. Ugyanakkor van benne valami kedvesség és báj (egy sumo birkózó is tud mosolyogni, akkor nem arra gondolunk, hogyan ver péppé, hanem arra, hogy egy szaké-bulin asztal alá isszuk). Vilmoskörte, puha savak, de a kövesség szinte sós érzetet hagy a nyelvem szélén. Lecsengése hosszú, amit csak érintésnyit billent az alkohol. Az utóíz ettől és az érett gyümölcsösségtől itt más szinte édesre vált, erre a hordóhatás is rájátszik, főleg nyílás után.
Nem mellesleg a XIV. Pannon Bormustra csúcsbora lett, tehát nemzetközi szájjal is érthető, szerethető. A megfelelő hőmérséklet és a levegőztetés fontos. Remek bor. Alkohol 14%. Kisker ára 4950 Ft, százasban 89-91 pont, Slukkban már épp 4 csillagos árérték arányú.
Ha ez 3500-ért beszerezhető lenne, akkor köztereken hirdetném, mint az egyik – jó értelemben vett – száraz furmint végletet. Szerintem még fektethető, fejlődik pár évig.
Szent Tamás Nyúlászó 2011
Üvegdugó, majdnem mélynek mondható szürkés reflexű citromszín. Kifejezetten vajas, bodzás, fehér (reszelt) almás és ázott köves, tearózsás első benyomások az illatban. Kissé karcsú a korty, lecsengése szikár, picit szárító. A cukor remekül ellenpontoz ennek a szárításnak, fehér húsú gyümölcsök garmadáját tolja elé, eltakarva azt.
Szegfűszeg, nyári alma, sőt fahéj. Ettől függetlenül ez a hűvösebb karakterű, magasabb savszerkezetű bor. Cukra 10,1g, tehát félszáraz besorolást kapott. Alkohol 13%, készült 3684 palack. Kisker ára 3990 Ft, százasban 85-88, Slukkban 3,5 csillagos árérték arányú ital.
Talány, hogy a szép dűlőkaraktert el lehet-e kapni csupán két mintában: valószínűleg nem. De az biztos, hogy az elegáns, nem tolakodó ásványosság, a jó szerkezet és a „komolyság” érzete mindkét borban megvan. Fontos a fogyasztó felé kommunikálni az értékeinket, mert ezek a kiemelt adottságú dűlők bizony felbecsülhetetlen értékek.
Az egyediben tudunk nagyot alkotni, a kicsiben, a különlegesben. Ez pont két ilyen bor, amit jó szívvel tudok ajánlani.
