Dűlőszelekcióról van szó, a mádi zeolitos riolittufa Kakasok dűlőről, 30 éves ültetvényről. Aki járt már erre, tudja, hogy itt a puszta kövön terem a szőlő, termőréteg mintha nem is lenne, mintha marsi tájon járnánk, ahogy a vörösagyag megfestette a kőzetet.
Vicces, de tény, hogy itt (ahogy máshol is Tokajban) szó szerint féldrágaköveken terem a furmint, könnyedén lelni diónyi obszidiándarabokat a kövek között. (Igen, ez az a hely, amit kedves ismeretlenek idén év elején felgyújtottak…)
Ilyen környezetből származik Ábrahámék fiatal furmintja. A pincészet borait tanulságos évek óta kóstolni, egyre finomodnak, egyre profibbak lesznek a borok. Amit a kezdetekben be lehetett tudni akár a véletlen szeszélyének is, most céltudatosan jelenik meg: a rusztikus jelleg, az erőteljes ásványosság megmaradt, a borok tisztábbak, konzisztensebbek lettek.
A pince egyébiránt is fejlődik, most kapott új designt, logót, címkéket. (Ez külön is megér egy misét, hamarosan be is számolok róla.)
A pohárban némi szénsav mutatkozik, illatra lédús és érett fehérhúsú gyümölcsök előzik meg a kőkemény ásványosságot, mely aztán átveszi az uralmat, háttérbe szorítva mindent: őszibarackot, érett sárgaalmát és körtét, édesköményet, akácvirágot. Ízben aztán megmutatja a kő, hogy mit tud: mintha kifacsarták volna. Ez gyümölcsben keserű barackot, grépfrútot, birsalmát jelent, és sósságot a kortyban végig. Hosszan kitart a szájban, percekkel később is érezni. Nem egy behízelgő bor, karakán jellem. Nekem bejött, 4 csillag – mondtam én anno, hogy lesz ez még több is!
Ez a bor is kóstolható az augusztus 17-i Bor, mámor… Bénye idei borkóstolóján.
