Felettébb izgalmas történetre lettünk figyelmesek egy kedves olvasónk jóvoltából: úgy tűnik egyes pincéknél nem igazán figyelnek oda a címkékre. Hogy ez direkt vagy véletlen, nem firtatjuk, csak az anomáliákra hívjuk fel a figyelmet.
Először eléggé meglepődtünk, mikor Italosztály nevű olvasónk mailjét láttuk, benne a csatolt képekkel. Mivel Italosztálynál elég sok bor fordul meg egyszerre, olyasmire figyelt fel, mely másnak talán nem tűnik fel. Nevezetesen két dologra. Idézünk leveléből:
Levelemhez csatoltam két képet a Szent Korona pincészet termékeiről. A két bor között elég sok különbség található: évjárat, alkohol, szín, típus. (Ez utóbbi a hátcímkén külön megfogalmazásra is került.) A történet érdekessége, hogy a vonalkód mindkét palackon ugyanaz! Ilyennel már találkoztam, például a Varsányi pincészettel kapcsolatban, akik a muskotály küvéből ugyanazon vonalkóddal áttértek a szimpla muskotályra. Értékesítés szempontjából ez nem kicsit probléma. Vargáéknál is tökmindegy, hogy miből csinálnak jégbort? Biztos tudatlan vagyok, de nem hiszem, hogy egy kéknyelű szóról szóra ugyanazt nyújtja, mint egy olaszrizling. Pedig a hátcímke tanúsága szerint igen, hiszen a szövegben csak a szőlőfajták neve különbözik (na, meg az alkoholtartalom), minden más ugyanaz. Ki hinné, még a vonalkód is stimmel…:)
A vonalkód dolog nyilván óriási probléma értékesítés szempontjából. Dióhéjban a sztori a következő: aki használni szeretné, annak regisztrálni kell a GS1 magyar szervezeténél, a GS1 Hungarynél, igényelnie egy GLN-számot és befizetnie az egy évre és termékszámra vonatkozó összeget. Azaz, ha mondjuk 100 alatti terméke van forgalomban, kb. 30-40 ezer forintot fizet egy évre. Egy kódot persze fel tud használni jövőre más terméknél, pl. az új rozénál, ha a régi már kifutott. Akkor nincs is gond. De, ha két termék kerül egy kóddal egy értékesítési helyre, és a termékek nincsenek ugyanabban az árban, ráadásul más a termék, akkor gond van. A vonalkód végén lévő számok a termékkódok, azoknak különbözniük kellene. Viszont, ha már, mondjuk 100 termék fölött forgalmaz egy cég, már rögtön többet kell fizetnie, és ez az ár sávosan emelkedik. Így aztán, ha egy cégnél nagyon sok a termék, egyszerűen nem akarnak annyi kódot generálni, spórolni akarnak az ügyön.
Ami pedig a címéket illeti, és a leírásokat: nem tudunk mást elképzelni, minthogy itt is spórolni akarnak, designon, munkaerőn, mindenen. Ez azonban, mondjuk ki, vérciki ? és aláásná a termék minőségét, a pincészet hozzáállását, még akkor is, ha a szándék jó lenne. Amit egy ilyen címke elárul az, hogy a pincészet nem ad egy árva garast sem arra, hogy mit gondolnak majd róla, vagy, hogy milyen rosszat tesz ez a termékének. Magasról tesz rá, vagyis végeredményben a fogyasztójára, akit teljesen hülyének néz.
