Ez volt az első, kérem tisztelettel, innen indult az egész pohárrázogatós szaglós-köpős huncutság. Itt tanulta meg, ezen a fesztiválon Budapest, hogy mi is az a borsznobizmus és az miért is jó nekünk. Merthogy jó, az biztos. A 17. Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivált rendezi idén a Magyar Szőlő és Borkultúra Kht. Az első borfeszt mámorában fogant gyerekek jövőre érettségiznek, erre tessék gombot varrni! Nem fiatal tehát az ünnep.
A budai palota terasza a tökéletes helyszín a borospoharas dolcsevitához. Illetve csak lenne, ha a honpolgárokban nem lobbant volna fel az érdeklődés a borkultúra iránt az utóbbi években. Ennek köszönhetően péntek-szombat este egy nagyszerű kísérlet keretében lemodellezhetjük, hogy hogyan érzi magát egy rizlingszem a hidraulikus présben. Tömeg van, na, néhány jelesebb borász standjához inkább napokkal előbb kérjen az ember sorszámot.
A fesztivál szépen körbenőtte az egész várat, az Oroszlános udvart, a teraszokat, már a bevezető zászlósornál, a Sándor palotával átellenben is ott vannak a kis fakunyhók. Nyugodtan mondhatjuk, hogy – akár a Sziget – fizikailag itt is eljutottunk a használhatóság határára, ez a borfeszt ekkora tud lenni, és egy centivel sem nagyobb.
Aki elmélyültebben szeretne kóstolni, vagy a borásszal is váltana pár szót, jó belemenősen a hozamkorlátozásról, a dűlőkről, az jobban teszi, ha inkább valamikor hétköznap, kora délután megy ki a fesztre. Akkor még szellősebb a tömeg. Az utóbbi években akkor volt a leghasználhatóbb a fesztivál, amikor beütött valami hidegfront, és zuhogott az eső. Akkor az ember nyugodtan mozog, távolra tekint nagy terekbe, és nem kell azon aggódni, hogy mit isznak el előle.
A térképet előzetesen tanulmányozva az a legszembeötlőbb, hogy szinte minden borvidéken elkezdődött az összetartás, a szervezkedés. Korábban nagyjából érkezési sorrendben osztották a kunyhókat, ki hova kapta, ott örült neki. Az utóbbi években a soproniak volta az elsők, akik tudatosan összetömörültek, egy kis sarokba. Hoztak saját standot, azt állították ki, mindenki ugyan olyan pultnál kóstoltatott, megkapó volt az egész, no.
Az Oroszlános udvarban szokás szerint ott lesznek a soproniak a „poncihter negyeddel” – tisztelet a szőlőkaróra is babot futtató józan soproni bortermelőknek! A szekszárdiaknak is sikerült összehozni a közös megjelenést, „pincesoruk” szintén az Oroszlános udvarban lesz. Fiatal, feltörekvő, de több generációs szekszárdi hagyományokkal bíró borház az Eszterbauer. Tanyamacska boruk már csak a neve miatt is megér egy kóstolást. Szekszárd megtalálta – és megtartotta – magának a kadarkát, a Remetebornál érdemes elkezdeni az ismerkedést a fajtával.
A Villányiak is megszervezték saját „korzójukat” ez a Nap-hegyre néző várfalnál lesz, szép panorámával, kötelező, hogy az ember legalább egy napnyugtát egy portugizeres poháron keresztül tekintsen meg, mondjuk Polgáréknál, Gerééknél. Érdemes odafigyelni a Pécs környékén borászkodó Lisiczáékra, ők a várfal végén lesznek, sauvignon blanc-juk magáért beszél.
Egy kupacban találjuk a somlói termelőket. A korábban hibernált Somlón is megindult az élet – meg hála az égnek, és a helyi erők belátásának – az összefogás is. Kreinbacherék, és Tornaiék csúcsborait érdemes összekóstolni Spiegelberg Stefán rusztikusabb somlaijával. A világban amúgy is egyre divatosabb az érlelhető, testes fehérbor – ezekkel volna esélyünk az eredményes szereplésre a borolimpián, ha volna.
Savoyai Jenő lovától balra az egriek foglaltak stratégiai harcálláspontot. Bástyájukon ott lesz mindenki, aki számít az Egri borvidékért alapítványban. Szép korszerű nemzetközileg is nagyra értékelhető borokat mutatnak, ha valahol el kell kezdeni a kóstolást, a Bolyki János „nyulas” Ördöngős borát ajánlja, na meg a Nem lát, nem hall-t, ami viszont magáért beszél, minő képzavar.
A Tokaji udvarban, a szökőkútnál kehet lezárni a látogatást, Megyerék egy tisztán hordós érlelést kapott furminttal készültek, az Andrássy pince pedig borászváltás okán sokkal légiesebb borokkal erősít mostanában.
A díszvendég idén Szicília lesz, tessék őket nagy szeretettel fogadni, Európa egyik bor-ősföldjéről van ugyanis szó, görög barátaink annak idején itt termeltek először szőlőt Hellaszon kívül. Nagy testű erős vörösborokra számítsanak, napégette, alacsony savú jószágokra, betonvágó tanninokkal.
Szeptember 10 és 14 között többször is lesz idő kimenni, kóstolni, ismerkedni, barátkozni borral, borásszal.
Korábban:
