Jó pár magyar bor szerepelt az angol Imbibe magazin tematikus kóstolóján. A kóstoló eredménye a januári számban jelent meg. A borok nem mostak le semmit, nincs aranyérem, mégis nagyon-nagyon fontos, hogy asztalra kerültek. StevieKraft ott volt a kóstolón, mi több, a megjelent cikket is olvasta. Most beszámol, elemez, jövőképet vázol.
Az úgy volt, hogy még tavaly ősszel felhívott Clinton Cawood, az egyik borújságíró koma, hogy kellene némi segítség magyar bor ügyben. Az volt a direktíva, hogy Angliában elérhető magyar borokat soroljak neki, melyek jók lennének egy ?on trade? kóstolóra, magyarán sommelier-knek lenne megmutatva a gyűjtemény, aztán szabad a pontozás.
Tekintettel arra, hogy az angliai piac magyar bormarketingje továbbra is jótékonyági és nem üzleti kategória, segítettem. Soroltam az általam ismert elérhető borokat, miközben a focizó-krikettező egymást ölő bangladesi kiskölkök, meg varjúcsapatok közt vágtam át épp a Viktória parkon, csak úgy, ami jött, aminek esélye lehet egy ilyesféle kóstolón. Meg a lehetséges kereskedőket, ahonnan mindez elérhető, bekérhető. Aztán jól el is felejtődött a dolog, mígnem az Imbibe Magazin kóstolóra hívott, egy puccos belgraviai gasztropubba. A művelet fedőneve: ?elveszett fiúk?.
Az Imbibe-osok egy asztalra pakolták az összes ?reménytelen? ország borait: görögök, horvátok, izraeliek, magyarok, szlovének és libanoniak ? ez volt a sorrend. Nagyon különböző borok, egy a közös bennük: iszonytatóan semmitmondóak az angol átlagfogyasztó számára, ráadásul egy két megveszekedett kereskedőt leszámítva praktice beszerezhetetlenek. Borlapokra csak abban az esetben kerülnek fel, ha 1) a sommelier halálosan szerelmes lesz valamelyik borba, ill. borászba, 2) benősül a borász családjába, 3) valami régi tartozást több raklapnyi teszem azt horvát malvazijában adnak meg neki, 4) teljesen bekattant, 5) felvesz valami őrültet a felsorolt országokból segédnek, aki rábeszéli, 6) pisztolyt nyomnak a fejéhez, 7) a fentiek tetszőleges kombinációja.
Mi a jó fenének is kellene, mondjuk éppen magyart bort tartani, amikor csak a kiejtés elsajátítására elmegy egy teljes hét, és minden egyes palackot külön-külön rábeszéléssel lehet csak eladni? Kétségtelen, hogy a dolognak így van csak igazán sportértéke, de realitása annál kevésbé. Ettől függetlenül minden magára valamit is adó sommelier-t érdekel a dolog, hiszen új ingerek itt érik az embert, nem a sokadik Ausztrália kóstolón.
A panel tagjai Andrea Bricarello, a Galvin éttermek borfejese, Clinton Cawood az Imbibe-tól, Matthew Cocks a Cubitt House képviseletében, Mike Harrison borkereskedő, Charlotte Jonasson a Muranóból, Angus Macnab (Boutique Leisure), Gustavo Medina, a Tate egyik sommelier-je, és jómagam, a Le Bouchon Brteton képviseletében. [Bréking! Ezt a helyet választotta a Harper’s Magazin a legjobb italválasztékkal rendelkező étteremnek! Lásd 2011 Harpers Wine & Spirit Drinking Out Excellence Awards. – a szerk.]
Volt vagy jó hatvan bor, országonként csoportosítva, fehérek, vörösök külön körben. A mezőny nagyon szórt volt, sok csalódással. A kellemes meglepetés viszont az volt, hogy mennyire pariban voltak a magyar borok a versenytársakkal. Általánosságokról beszélek természetesen, amit akkor és ott tapasztaltam, ez pedig egyetlen délelőtt volt nagyon szűk merítéssel. A lényeg, hogy a magyarokat fehérborban mindenki a dobogóra tette. Viszont mindenki az ezüstérmet ítélte oda. Szlovénia ugyanis jóval egységesebb volt, és közérthetőbben tudott helyi, izgalmas és eredeti lenni.
Lássuk tehát a borokat, pontokkal, leírásokkal [Egy az egyben átvettük a magazin print, és már online is elérhető szövegének értékeléseit ? a szerk. ], miket is kóstolhattak a londoni sommelier-k!
Dobogó Furmint 2008 – 78 pont
?Mély szín extrakció, csodálatos illat mézes gyümölcsökkel, a krémes textúra az egész szájat betölti. A tölgy jól integrálódott, nagyszerű textúra és felületérzet. Ráadásul jó az ár-érték arány.? Mike Harris
?Feltűnő tölgy őszibarackkal és nektarinnal. Gasztrobor? Clinton Cavood
Corvinus Chardonnay, Hilltop, 2009 – 75 pont
?Narancs, alma és körte gyümölcssaláta. Az illat kicsit vékony. Az íz is narancsos ? tiszta, jó savval.? Clinton Cawood
?Gazdag és komplex, frissességgel és ásványossággal. Nagyon jó ár érték arány.? Charlotte Jonasson
Somlói Furmint, Tornai, 2008 – 72 pont
?Érett, jól fejlett illat, amely intenzív, hosszan tartó citrussal, és herbás jegyekkel.? Matthew Cocks
?Parfümösség és visszafogottan használt tölgy az illatban, sok körte az ízben. Gazdag, jó struktúra, kiváló érték.? Gergely Barsi Szabó
Via Fordulo Pinot Griggio, Neszmély – 66 pont
?Jó értékű nyári bor, krémes textúrával, és sok gyümölccsel.? Gustavo Medina
?Aromás, mézes gyümölccsel. Frissítő sav, és jó karfakter ilyen alacsony áron.? Mike Harris
Soproni Kékfrankos, Weninger 2008 ? 71 pont
?Meggyes aromák, sok pirosbogyós gyümölccsel és fekete borssal a szájban.? Gergely Barsi Szabó
?Pikáns leveles földes illat, zöldborssal a szájban. Kicsit Bordeaux-ra emlékeztet, jó súllyal és lecsengéssel? Angus Macnab
Ezen a kóstolón nem nyerték szénné magukat a magyar borok, de nem is ez a fontos. Elegendő annyi, hogy a somelier-k közül sokan minket hoztak fel példának az egységességre. Ezeken a kóstolókon a magyar boroknak jelen kell lennie. A meló ugyanis nem ér véget ott, hogy a borokat elvitte a kamiona célországba. Azért jóval több volna a magyar borászatban annál, hogy az ismeretlen katona kategóriában szerepeljen a brit piacon. Viszont, amíg nincs tudatos építkezés a marketingben, és csak olykor-olykor durrantuk egyet teljesen koordinálatlanul, nos, addig az ilyesminek is nagyon örülni kell.
A teljes cikk a többi ország borainak helyezésével elérhető itt.
