Badarkának indult, mára Bodorka lett, de úgy tűnik, csak a badarság maradt. Ha valaki keresi a hobbi pincék avíttas hordóinak ízét, hát ebben a borban megtalálja.
Fura és kicsit béna is ez a Bodorka sztori: amikor megjelent a polcokon a Badarka, sokat felkiáltottak: de hát ez pont úgy néz ki mint a? Igen, tényleg pont úgy nézett ki.
Aztán a beltartalommal kapcsolatban kiáltottak fel sokan, főleg Szekszárdon, hogy de hát ez nem is kadarka, hanem zweigelt. És tényleg az volt, annak ellenére, hogy a Szent Gaál pince vette meg Szekszárd utolsó nagyobb, egybefüggő kadarka területét, ha emlékem nem csal, és ezzel a legtöbbet is tudhatja magáénak.
A három betűnek hát ugrania kellett, mégsem lehet egy szekszárdi bornak Badarka a neve, ha nem kadarkából van, hát az átverés lenne.
Most meg itt ez a Bodorka, mely csomagolásában semmit sem változott, bár a papírból kibontva jócskán veszít vonzerejéből, mint a wonderbraból kifejtett nőszemély.
A felirat szerint kékfrankos. Illatban valami fura kemikália kering, pincedohhal és szúróssággal keveredve. Előbbi kiszellőzik, utóbbi kettő marad, mögöttük friss gyümölcsöt, szilvát és kis fűszert vélek felfedezni.
Szájban az első gondolatom ?atyaúristen?, és biztosíthatok mindenkit arról, hogy nem pozitív értelemben. A nem létező teret kitölti az ipari szörp íze. Karcos, rövid, savdomináns, és olyan, mintha régi hordódongából készült pálcikáról fogyott volna el az a gépi puncs jégkrém.
Összesen 1 alkalommal sikerült 1 csillagot kiosztanom, tavaly, hát megint eljött a pillanat. A döntésben nagyot nyomott a latba az átverős ajándékosdi külcsínnel (Mely miatt sokan ajándékba kapják le a polcról ? ne tegyék!), mellyel a névváltozás ellenére sikerült továbbvinni a Badarka-átverést. Na, jó, a hátoldalon található pár sor is nyomott a latba, ezeket inkább nem írom le.
