Egy külhoni bejegyzés kapcsán mi is elgondolkodtunk róla, hogy milyen csoportba lehet osztani a honi boros közönséget. Te milyen boros vagy ? borlárva, borsznob vagy valódi borbuzi?
A nyár eleve a lazább szerkezetű írásoké, ez már tuti. Meleg van, az ember vagy nyaral, vagy az irodában rohad, de akkor sincs nagy kedve semmihez. Hírek ugyan vannak, miért ne lennének: a tudósok ismét bebizonyították, hogy a mérsékelt borfogyasztás jótékony élettani hatással bír, csak azért nem írunk róla megint, mert kezd az egész olyan lenni, mint az éves rendes kutatás arról, hogy a pénz boldogít-e. (Igen.)
Közben megakadt a szemünk egy külhöni blog írásán, melyben azt ecsetelték, hányfélék is vagyunk, mi boros embörök. A három alap kategóriával mi is egyetértünk, egyben alkalom is nyílik rá, hogy végre definícióval együtt csillogtassuk meg saját magunk által kovácsolt kifejezéseinket. Hát akkor. Úgy tűnik, három (és plusz egy) nagy kategória van, ezeknek alfajai is léteznek (létezhetnek).
Borlárva
Ez az általános kaszt, melybe azok tartoznak, akik elkezdtek érdeklődni a borok iránt, de még nem döntötték el merre mennek tovább. Ők az általános borvió kategória, akikből nem fejlődött még ki a leendő borsznob vagy borbuzi. Illetve nem biztos, hogy tovább (vagy vissza?) fejlődik, elképzelhető, hogy a nagy alfajába, az általános borkedvelő kategóriába sorolódik. Ez nagyon jó kategória, ők azok, akik nyitottak az újra, szeretik és isszák a bort, étteremben is fogyasztanak, egyszóval jó borivók és ennyi.
Ebben a kategóriában vannak még az olcsópisták, akik szeretik a bort, és azt is szeretik inni, de a választásnál csak és kizárólag az ár a lényeg. Ők azért élnek, hogy találjanak valamit, mondjuk 800 forintért, ami ugyan sokkal rosszabb, mint egy 50 forinttal drágább bor, azonban imádnak mellette kitartani, és megmagyarázni, hogy az miért jó. Az olcsópista azt se nézi meg, milyen fajtát vett éppen, kedvencük a hangzatos nevű és olcsó (de francia!!!) JP Chenet és a Ribeaupierre. Ezért simán előfordulhat, hogy ugni blanc-ból készült fehéret szopogatnak, melynek se szaga, se íze, csak sava, és jobb vóna az egész cognac-nak. Félreértés ne essék: az olcsópista nem azt nézi, hogy ár/érték arányban jó-e, amit vett, sőt azt sem, hogy jó-e: az árát nézi. Az olcsópista nagyon nehezen, vagy soha nem fejlődik tovább, és nagyon idegesíti a borszakikat és burbuzikat egyaránt.
Borsznob
Na most a borlárva nagyon könnyen tud borsznobbá fejlődni, külső és belső hatások eredményeként. Nekik nem kicsit van felsőbbségi komplexusuk, ízlés és tudás terén. Ők könnyedén szólják le, veszik semmibe, vagy kerülik azokat (borlárvákat és borbuzikat), akiket alacsonyabb rangúnak ítélnek meg. Egy borsznob sokszor iszik drágább vagy exkluzívnak ítélt borokat, Gere Solust vagy Bock Magnificót, miközben a legtöbbször nincs tisztában azzal, milyen egy jó vörös burgundi, vagy hogy egyáltalán milyen fajtából készül az. Egy borsznob kinyilatkoztat, és kedvenc elfoglaltsága, hogy megmondja, milyen bort igyál és milyen bort kell szeretned. A borsznobok sokszor vesznek drága bort, hogy jó benyomást tegyenek barátaikra, ismerőseikre, üzletfeleikre. A borsznobok a pohár és kiegészítő gyártók álomkuncsaftjai: mindent megvesznek, ami drága, és ami hatásáról szóló rövid és tudományos szöveget könnyen el tudják sajátítani. A legtöbb borsznob idegesítő mind a borlárvák, mind a borbuzik számára, de vannak üdítő kivételek. Előfordul, hogy egy borsznob téli álom után borkedvelővé vedlik vissza, vagy borbuzivá alakul.
Borbuzi
Míg egy borbuziban szükségszerűen van némi rokonság a borsznobbal, legszembeötlőbb tulajdonsága, hogy a valódi borbuzi negyedáron is képes beszerezni azt a bort, amit más teljes áron vesz meg. Ezen kívül: örömét leli a bortudásban, lelkes, nyitott mindenre, imádja tapasztalatait megosztani, ami sokszor unalmas a borlárávk, és idegesítő a borsznobok számára. Míg az előző csak jól akarja érezni maghát és az infó tól sok neki, addig az utóbbi irigykedik, és ő akar a megmondó ember lenni. A borbuzi nem válogat, mindent kipróbál, mindent elolvas, mindennek utánanéz, tanul. Borkóstolókra tapasztalatért és eszmecseréért jár, minden borászt ismer tegez minden kereskedőt a városban. Eljár szüretelni, büszke arra, ha kikérdezik a véleményét. Egy borbuzi azonban könnyen elveszti a valóságérzékét, sokszor nem tudja felmérni, milyen az átlagfogyasztó borlárva, hiszen már régóta nem tartozik abba a kategóriába. Ennek ellenére,óriási tudásszomja és rálátása nagyon jól megmutatja az utat borászok és borlárváknak egyaránt. Egy borbuzi egy borszakival, egy másik borbuzival vagy borbuzivá fejlődő borlárvával érzi legjobban magát.
Borszaki
Mindenki borszaki, aki a borbizniszben utazik. Kereskedő, gasztrós, borász, szőlész, stb. Ők külön szál, sok alkategóriával, teljesen máshogy gondolkoznak és éreznek a bor iránt. Őket majd máskor boncolgatjuk. Legyen most elég annyi, hogy ők valamilyen módon a borból élnek, ezért külön megítélés alá esnek.
Nyilván vannak még keresztezések, alfajok, olyanok, akik éppen most váltanak kategóriát. Ha valaki hozzá szeretne tenni, csak nyugodtan, kíváncsian várjuk.
(E sorok írója borlárva korában hagyta abba a VBK-t, rövid egyetemi olcsópistizmust követően borsznob lett, majd kinyílt a csipája és borbuzivá vedlett. Sokszor untatja borlárva barátait, akik azonban elviselik, amiért feltétlenül hálás.)
