Az angol Decanter e havi számában Roger Scruton filozófus arra a következtetésre jut, hogy a muzulmán fundamentalistáknak bort kéne inniuk, hogy toleránsabbak legyenek.
Roger Scruton angol konzervatív gondolkodó, nem kispályás filozófus, esztéta és író, minden címe fel van sorolva itt, de nem utolsósorban a rókavadászat ismert szószólója, és a Pszichológiai Tudományok Intézetének washingtoni és oxfordi professzora.
Hogy ennyi ne legyen elég, egyben a New Statesman borkritikusa is. Nemrég megjelent I Drink, Therefore I Am (Italozom, tehát vagyok) című könyvében azt írja: ?Végignézek a fél évszázadon át nyújtózó üres üvegek során, és azt látom: mindegyikük nyakából felsejlik egy igazán jól megélt nap emléke. Vagy, ha nem is jól megélt, de legalább stílusosan befejezett napok köszönnek vissza.?
A Decanter angol kiadásának februári számában nem mást állít a gondolkodó, mint hogy őseink megértették azt, hogy a borban az igazság valójában az, amit tartalmaz, magába foglal, és nem ennek silány félreértelmezése, vagyis, hogy mit kotyog ki az ember befolyása alatt. Vagyis, a bor filozófiájának helyes és nem bagatell értelmezése a lényeg.
A konzervatív filozófus szerint a Dionüszosz mítosz, az Ótestamentumban a bor számtalan említése és a keresztény oltáriszentség őseinek számító ősi rituálék bizonyítják eme filozófia mélységét. (Hogy aztán magáról a bor szimbolikájáról a kereszténységnél ne is beszéljünk.)
A tézis megalapozása után aztán Scruton meglepő következtetésre jut: a holdkóros fundamentalistáknak, akik az Iszlám rossz hírét megalapozzák meg kellene tanulniuk ismét bort inni, mondja. Eztán lamentál pár sort a letűnt vidám, tolaráns muzulmán korszakról, melyet olyan borivó és bort szerető gondolkodók nevével fémjelez, mint a 11. századi filozófus, Ibn Szina (latinul Avicenna).
Hogy ehhez a Scruton által ideálisnak tekintett állapothoz visszajussanak, a muzulmánoknak megint meg kell tanulniuk inni, eme feladatot jámboran véghez kell vinniük. A törökök már közel járnak az újrafelfedezéshez, teszi hozzá.
Amíg ez nem történik meg, a Koránt továbbra is félre fogják értelmezni, és sosem ismerik fel azt az igazságot, hogy az élet nem tény, hanem ajándék. ?Nehéz megfogni ezt az igazságot a bor hasznos segítsége nélkül?-mondja Scruton, majd hozzáteszi: még nehezebb a bor által kirótt kötelezettséget felismerni, név szerint, hogy másoknak teret kell engedni, és kedvesnek kell lenni velük.
Ez nagyon szép, de Scruton egyet kihagy: az ivás tanulási folyamatában első lépcső a pont általa említett Dionüszoszi őrület, ahonnan sokszor nincs második lépcső. Sokan megmaradnak ezen a széttépős szinten a jó öreg Európában is, és itt most nem csak a focihuligánokra gondolunk.
