Anno azt mondta Adrián, hogy stabil középmezőnyt szeretne felépíteni és csak utána előjönni a csúcsborokkal.
Mivel 2006 volt a pince első önálló évjárata és a fentieket a Pécsi Borozó 2008 őszi számában nyilatkozta, bizton gondolhatom, hogy ez az egyik első ezek közül. Semmit sem találtam a borról a neten, úgy tűnik én leszek az előhírnök (bár mindössze 1300 palack készült, a pincészet ismerőinek az eltérő design miatt mindenképpen feltűnő lesz).
A címke nekem tetszik, bírom a nyomatos-merített papíros vonalat és a mostanában oly divatos
„riesling”-el sincs gondolom. Mivel a többi megjelenés általában ornamentikus, ez a címke jól jelzi, hogy különlegességgel (dűlőválogatással) lesz dolgunk. Hosszú nyakú palack, hosszú a dugó is. Csupa jó előjel.
Citromszín, némi zöldes beütéssel. Illata vastag és meleg, túlérett és lédús körte, vanília, fahéj, édesfűszerek. Elbizonytalanodom, hogy vajon száraz-e a bor? A német maradékcukros iskolára emlékeztet, sokkal határozottabb hordóhasználattal.
És lám, a kortyban ott pumpál a határozott savérzet mellett egy kis édesség, amire a hordó krémje még tesz egy lapáttal. Vastag, olajos érzetű bor, amiben főleg a gyümölcsök és a hordófűszerek dominálnak, de van egy kis fanyar grapefruit is, amit a savaknak írhatunk fel, meg bontakozó petrolosság (ízben). Megfelelően hosszú lecsengés, moderált alkohollal. Biztos vagyok benne, hogy a fektetés, érlelés a javára fog válni. Kb. 3000 Ft, három és fél csillag. A bort a Radovin bocsátotta rendelkezésemre.