Rusztikus, semmiképpen sem konform bor, sok virággal és ásvánnyal. Nem a piacra készült, ezért sincs benne megalkuvási kényszer.
A Breitenbach Pincét irányító Kiss János boraival már többször foglalkoztunk (például itt). Szeretem a szikár, rusztikus, régi sulis vonalat, amit képvisel. Borai rendre azt a képzetet keltik bennem, hogy valami igazán hagyományosat kóstolok, valami olyasmit, amilyen régen lehetett a tokaji. Persze erről fogalmam sincs, csak az érzés van meg és ugye jelen esetben az a legfontosabb.
Ebből a borból csupán 450 palack lett letöltve. A terület felső részének talaja olyan, mint a Szent Tamás tetejének ? Jani beleszeretett és vett egy kis parcellát itt. „Ez a bor Isten akaratából es a hitből született, szinte semmi pénz nélkül.” – írja. „Nagyon sokat dolgoztunk a szőlőben. Az útmutatásom alapján átalakítottuk az ültetvényt és levettük a hozamot a 70%-al. Előtte 15-20hl volt kb. 2000-2400 tőkéről. Most pedig 350 liter.” Egyébként nyolcvan éves tőkékről beszélünk. Nincs gyomirtó es felszívódó szerek a permetezésnél. Fajélesztő nélkül, másodtöltésű „Miklóssy” erdőbényei hordóban erjedt és érett 1 évig.
Halvány aranyszínű bor, illata nem harsány, a fent említett rusztikus „Kissjanis” vonalon mozog: péksütemény, kéksajt, szikár szárított kamilla, popcorn és ásványok. Szájban szinte sós az első korty, savai puhák, a test nem túlzó és nem lomha, bár egy enyhe hordó-krém a textúrában felfedezhető. Második kortyra kedvesebb az összkép, vesz egy nagy levegőt az ital, sok fehér virágot, akácot mutat sós, koncentrált lecsengéssel (a bevezetőben leírtam, de a kézi jegyzetem ezzel a mondattal zárult: „Ilyennek képzelem az öreg bak-tőkés borokat: rusztikus, vegyes, kézműves”). Szép száraz tokaji, komoly mélységekkel. Kereskedelmi forgalomba nem kerül, a piaristák isszák.
„Ez a szeretet és összefogás bora. Meg is köszöntük az Úrnak!” Én is, meg Kiss Janinak is. Csak így tovább.