Aki kiböki Collioure-t a vaktérképen, az kap egy törött claret dugót, jó régit. A termelő a délnyugati törvényen kívüliek képviselője, lázadó bor ez, tökéletesen egyben tartva.
Perpignantól délre, a tengerparton, ahol a partvidék már ráfordul a katalán észak-déli egyenesre, na onnan jön ez a bor. Roussillon a javából, a helyi szokásos gyanúsítottakkal: Grenache Noir, Carignan, Syrah es Mourvedre. Szigorú korlátozás közepette készült amúgy, 20hl/ha szerintem annak számít. Meg a jófejséggel is izmoztak rendesen, ott virít az Agriculture Biologique védjegy, a kereskedő is ezzel villogott, amikor megvettem tőle a láda bort.
A szín sötét rubin, illatra kis fűszeresség, a fehérborstól a kardamomig, meg egy kis lekváros oxidalt jelleg, hiába, no, az a környék olykor már szenved a naptól. Tökéletesen érett tanninok, bársonyos a felület, meg van egy jó adag meleg alkohol is, de nem lóg ki.
Valami savat is sikerült megtartani, de nem ez a fő szervező erő, ez egy érett tanninjaira felhúzott bor. Vannak fekete es piros bogyók számosan, meg egy csomó fűszer igen kitartóan, hosszan. Ez úgy három és fél csillag, ahogy én még mindig a Breton vezető sommelier-je vagyok, egyszer megírom miért…. (Ja igen, mert baromi drága, ?15.50 nagykerből, meg az áfa.)