Milyen egy kistérségi borverseny, egy kevésbé ismert, ámbár szépen fejlődő, barátságos és emberléptékű borvidéken? Olyan, amilyen a borversenyt szervezők. Bölcskén jártunk.
Bölcske a Pannon Borrégió legnagyobb területű borvidékéhez, a tolnai borvidékhez tartozik. Közel négyszáz pincéből áll a pincefalu: emberközeli méretű és sok a szépen felújított présház. Közel vagyunk Szekszárdhoz, de a klimatikus viszonyok kissé hűvösebbek, kevés a szubmediterrán katlan. A környéket főleg a löszös, valamint a folyóvízi eredetű homokos és agyagos talajú területek jellemzik.
Hagyománya van a versenynek: idén negyvennegyedik alkalommal rendezték meg a helyi gazdák. Hangulata egy baráti találkozóhoz hasonlít inkább, a zsűritagok nagyjából kétharmada rendelkezik képesítéssel (borbíráló, szőlész-borász szakmérnök, vagy más borértő képzésre gondolok). Sok hobbiborász és néhány érdeklődő is beülhetett a bizottságokba.
Vannak olyan pincék, amelyek rendre jól szerepelnek helyben és egyesek az országos meccseken is (pl. Molnárék a Vinagorán a cabsavra aranyat kaptak).
4:00 Azt álmodom, hogy indulni kell, mert fél hét. De nem. Visszaalszom.
5:54 Ébredés. Még sötét van. Reggeli, tusolás, telefon a kollégáknak.
6:30 Indulás pontosan a megbeszélt időben. Baranya István (az egyesület titkára és a környék fiatal motorja borfronton) már hajnali négy óta talpon van, hogy minket hozzon-vigyen. Pedig a mintákat éjfélig előszűrték (négyen a százhatvanat, szóval nem sokat aludt). Zuhogó eső az M6-oson.
8:00 Reggeli Baranyáéknál. Remek felvezetés.
9:20 Helyszín a Turul Fogadó. Megnyitó beszédek, bizottsági beosztások. Itt van több szekszárdi, bátai borász is (pl. Módos Ernő, dr. Erdélyi Árpád a Tűzkőtől). Én a „Vörös II.” elnöke leszek, úgy tudni, huszonhat-hét mintát kapunk, főleg 2012-eseket.
9:40 A bírálat megkezdődik. Húszas rendszerben pontozunk, 16,51-től bronz, 17,51-től ezüst, 18,51-től aranyérmes a bor. Nincs mennyiségi kvóta kötelezően kiosztandó érmekről, vagy százalékos limit. A belövőbor illós, ha versenybor lenne, kizárnám. Viszont a harmadik bor már aranyérmes, ezt a visszakóstolás is alátámasztja (összetettben végül harmadik lett). Kevés a hibás bor, csak hármat találtunk bírálatra alkalmatlannak, beteg hordó, oxidáció, túlzott illósság miatt. A környék 2012-ben csupán 320 mm csapadékot kapott, volt néhány maradékcukros bor és egy kis savat a döntő többség még elbírt volna. Ennek ellenére érzem a fejlődést, a tisztulást (zsinórban harmadik alkalommal bírálok a versenyen).
12:10 Végzünk. Három bort jelölünk a végső „szétlövésre”. Rengeteg bronzérem, sok ezüst és három, országos szinten is vállalható minőségű aranyérmes tételt találtunk. A visszakóstolások megerősítik a véleményemet.
12:40 Szétlövés, vagyis a hat legjobb vörösbor kiválasztása. A bizottsági elnökök ülnek össze (Módos Ernő, Nyulasi Gábriel István az Ihatóbb Magyarországért Egyesület elnöke, valamint jómagam) és pontozás nélküli sorrendet állítunk fel. Leadjuk a papírokat, majd összenézünk: eltérés alig van a vélemények között, egyértelmű a sorrend.
13:00 Őzpörkölt brutális(an jó) helyi savanyúsággal. Rárepülés a kontrollmintákra, az odafigyelő, köpős kóstolás ezennel felfüggesztve. Egyes gazdák kiderítik a saját sorszámukat és azzal kínálnak. A forgatagban titkos tippek, mintaszámok terjednek. Meghívások futnak be több pincétől, ejtőzünk és indulunk.
A Turul előtti téren
14:30 Elsőként Baranya Istvánékhoz látogatunk. István egy remek sillerrel kategóriagyőztes lett. Kóstolunk egy zamatos, puha vegyes fehéret, egy férfias vereset, valamint a bajnok sillert, ami csúszik, mint a veszedelem.
15:30 Átnézünk dr. Tóth Mihályhoz, aki ma több érmet is bezsebelt. Intenzív beszélgetés, töltögetés. Kiváló, fajtajelleges, ásványos olaszrizling a gazda csopaki területéről.
16:30 Balogh István pincéjébe megyünk. Még intenzívebb töltögetés. A végére már közel éneklős hangulatba kerülünk a vendéglátóinkkal együtt. Nem bánja senki.
17:45 Indulás Budapestre: visznek, csak relaxálnom kell. Az M6-oson zuhogó eső.
Ilyen egy „kicsi” borverseny hangulata, ha belülről nézem. Vendégszerető gazdák, emelkedő számú jó bor, pinceszer, vidámság, zökkenőmentes lebonyolítás. Baranya Istvántól tudom, hogy az egyesület megkezdi a borturizmus erősítését, kiadványokat és szervezett kóstoltatást, szállást szerveznek. A borvidék egyelőre erősen alulreprezentált, ezért biztos vagyok benne, hogy sem a szíves látás, sem a borok nem lesznek túlárazva.
Budapestről szűk másfél óra autóval: ha nem tudom kivárni a negyvenötödik borversenyt, nyáron is ellátogatok Bölcskére.
