Elsőként Rókusfalvy Pál meglepően jó borai vonultak el. Azért mondjuk, hogy meglepően, mert végre is Rókusfalvy kábé az ezredfordulóig médiapali volt, nyilván az ott akkumulált tőkéitől igyekszik megszabadulni a borászkodáson keresztül. Mindig respektet érdemel, ha valaki képes megvalósítani az álmait, mert az élet lényege az álmok megvalósítása és nem a hírek világa, mondja tán Kierkegaard, Rókusfalvy a hírek világából jőve képes megvalósítani az álmait, nem kis dolog.
Szal Pali borai meglepően jók. ?Édesek?, teltek, csillogó, szépen csendülő savaik vannak, hűvös karakterű, koncentrált, jó balanszú, nagyon etyekies jószágok. Tartalmas Pinot blanc-jára 83, a még rendezetlen, de intenzív, izgalmas, vegetális-zöldpaprikás, dilis Sauv blanc-jára 84, a szűztermés Pinóra 86 pontot adtam. Pinószínű, teljesen eperkompót-illatú, kóstolva még nyers, az ágyaspálinkából titokban kievett aszaltszilvára emlékezető ízű, szép karcsú szerkezetű, telt ízű-nyeletű pinó ez.
Hernyák Laci borai mintha többnyire nem mutatnák azt a csillogó-hűvös-etyekies savvilágot, mint a Rókusfalvyéi. Kivéve a Sauv blanc-t, amin tanítani lehetne, milyen is a nagyon sauv blanc-nak az a didaktikusan füves illata, melyet egyébként etyeki szelektált élesztők segítenek érvényre jutni (86 pont). A többi tétel kevésbé tűnt lendületesnek. A Szürkebarátnak mintha lett volna egy kis oxis stichje-jellege, de nem tűnt nagyon izginek, ahogy a Zöld veltelinitől és a pinótól is elviseltem volna kicsit nagyobb intenzitást.
Bott Frigyes úr ismét egy más stílust képviselt: borai melegebb, ?édes?, lágyabb benyomást keltő, egységes és pasztellszínű borok, azaz nem nagyon élénk színeket mutatnak, a színt metaforikusan értve. Szép a tartalmas, fűszeres, gyümölcsös, egész szájat betöltő finom szőlőtanninal ékes, tüzes Pinot blanc (86 pont). Nagyon tudatosan megfogalmazott, nem nagyon vibráló-izgalmas stílusnak tűnt ez a stílus ezen az estén, ami, tudjuk, nem sokat jelent.
Légli Ottó borai mintha még nem tartanának ott, ahol a többiek tételei, hátrébb vannak a fejlődésben, nem tükrösek és nem tiszták, ezzel együtt az egyszer fejtett, tartályos Rajnaija már szép. Amikor ezek a borok készre érnek, komplexebbek bármelyik magyar rajnainál, a jövő heti Figyelőben a Borpulton a hetes Gesztenyést énekeljük meg (90 pont), mert ma ez az egyik legszebb magyar fehérbor. Sauv blanc-ja más, az ezredforduló utáni sauv blanc-paradigmaváltás jegyében fogant, nem az a zöld-egreses-füves-farkasalmás-macskapisis- tartályos irályt, hanem az érett, sárga, ?édes? stílust képviseli, mert ?a fajta eszköz, nem előzheti meg a szőlőfajta karaktere a bor karakterét?, mondja Légli Ottó.
És jött a doktor
Bussay László doktor a Rókusfalvy-hordóminták kóstolásától derült kedéllyel vezette elő borait, eredeti és kedves stílusát a már ugyancsak egyre jobb kedélyű publikum hálásan fogadta, magunk igyekeztünk elhatárolni magunkat a doki karizmájától és nem hagyni, hogy személyisége befolyásolja a borok adta benyomásokat. Ugyanis a borok tán a legjobbak voltak ezen az erős estén. Valami egységes vidámság árad belőlük, mint a dokiból, olyan ?kérek még és még?-típusú borok. Először jött egy könnyed, növényes, kedves és lendületes Zöld veltelini (88 pont), majd egy hihetetlen illatokkal köszönő, kiegyensúlyozott olasz (84 pont), egy vidám rajnai, ez nekem nem jött be annyira, egy mézillatú hárslevelű. Őt egy meglepően piszok jó Csókaszőlő követte átlátszó málnaszőrszínnel, fűszeres, pemetecukorkás illattal, ánizsos, szép aromákkal, meggyes vezető ízjeggyel és szép egyensúlyú, karcsú szerkezettel, 88 pont. Ezután egy nem egysíkú, vibráló pinot jött rubinszínnel, mozgó-fejlődő-változó illattal, harmonikus, telt, ivós karakterrel, 89 pont. Befejezésképp egy nem parfümös és nem gejl, harmonikus, ízlésesen kicsit édes tramini jött, 89 pont. Egységes lendület jellemez minden Bussay-bort, érdekesek, nem uncsik és fő vonásuk ez a kedves jóivásúság is.
Korábban: