Nagy bor került a kezembe, azonnal ki is bontottam, már csak a név miatt is, ami kötelezett. Mármint a dűlő neve. Így aztán lőttek az objektivitásnak már az elején.
Ráadásul olaszrizlingről van szó, amely Matt Kramer elhíresült mondása óta különben is a szívügyem.
A pincészetet régóta kedvelem, annak kimondottan örültem, hogy Egerszólátról ismét nagytestű fehéret sikerült kóstolni. A boron azonnal érződik a 10 hónapos tölgyfahordós érlelés, na meg a 2009 érett, intenzív, koncentrált alapanyaga. Virágok illatban, fehérszirmúak, főleg akác, ezt követik az érett almás, őszis jegyek, és valami negédesség, déligyümölcs is. Szájban nagy test, szépen belesimul a sav, a 14.5%-os alkohol sem tűnik fel. Az említett aromavilág kiegészül az olaszrizling jellegzetes kesernyés-mandulás-gyógynövényes jegyeivel, de érezhető ásványosság és mézesség is. Gyümölcsből egyértelművé válik az őszibarack és a banán-sárgadinnye vonal, szép hosszú a korty, úgyhogy lehet rajta csámcsogni, aszalt, mazsolás ízek is feltűnnek.
Mivel 500 palack készült mindössze, nem is zavaró a 5-6000 Ft közötti ár, persze nem éppen a mindennapi kategóriába tartozik. Mindenesetre 4,5 csillagnál nem kaphat kevesebbet, (már csak a neve miatt sem).
