Történelmet ittunk a minap egy konyak kóstolón. Felvilágosodtunk, pár dolgot megértettünk, és úgy véljük: igen magasra sikerült tenni a lécet rögtön egy rendezvénysorozat első estéjén. Grande Champagne, XO, 40-éves konyak, vikingek, ír kalózok és hollandusok. Bemutatkozott a Delamain-ház.
Nagy feladatot vállalt magára Dr. Körmöczi Imre, a Royal Cognac House ügyvezetője, amikor kieszelte, hogy A-tól Z-ig bemutatja a hazai közönségnek a francia konyakokat. A rendezvénysorozat hiánypótló, magunk rendkívül örültünk neki, főleg, hogy az első alkalommal az egyik legizgalmasabb ház képviselője is jelen volt. Azonban, lássuk be: a konyak nem divatos dolog, a világon is 1 százalékát teszi csupán ki a töménypiacnak, a magyar fogyasztók ennek csak törtrészét produkálják, előtérbe kerültek a nagyipari mértékben előállított párlatok, a nemesebb italok közül pedig a pálinka és a whiskey.
Képgaléria
[nggallery id=4]
Aztán, negatív konotáció, avitt érzelem kapcsolódik hozzá. Az emberek zömének lelki szemei (és szájai, ha van ilyen) előtt a jó kis jugoszláv napóleonkonyak elevenedik meg, a maga kiszámítható karamellizált szeszeivel, amely önmaga ad abszurdum csehszlovákságának ellenére uralkodó itala volt a kelet-európai miliő elmúlt évtizedeinek. Pedig.
Egy kis hisztori
Pedig kérem, aki igazi konyakot vesz magához valóban történelmet ihat, annak valódi távlataiban, onnantól, mikor Európa a mai formájára elkezdett csiszolódni. Egészen vissza kell mennünk a 11. századig és a Vikingekig, ha fel akarjuk fejteni a történet gombolyagát, mikor is a nevezett hajós népség felfedezte a vidék adta szőlőt, melynek borát előszeretettel vitte haza, megalapozva azt a kapcsolatot, mely kulcsfontosságú lett később a konyak szempontjából. A másik fordulópont az volt, amikor a régió az Aquitániai hercegség része lett, ez pedig angol uralom alatt a déli vörösboros tartomány (Bordeaux) mellett a fehéret szállította, és megalapozta a brit szomjat az itteni nedűre.
A későbbi korokban kicsit kikerült a pixisből a tartomány, az állandó háborúknak, meg annak is köszönhetően, hogy Párizs igencsak messze volt. A terület java részét erdővel telepítették be, vagy egyszerűen búzaföld ill. szántó lett. Egészen a reformációig, hjaj, mennyit köszönhet az egyszeri szesztestvér a hugenottáknak!
A francia reformáció központja La Rochelle volt, melyet ? eszükbe jutván a régi kapcsolat ? az egykori szarvas-sisakosok bizonyos ágú leszármazottai , a Hollandusok fedeztek fel ismét, mikor is éhinség ideje alatt kerestek valamit, amiből víz tartósítására lehetett párlatot csinálni. Búza szóba nem jöhetett, enni is alig volt, volt viszont rengeteg szőlő. A hollandok előbb a szőlőt vitték, de hamar rájöttek, hogy a kész termékkel jobban járnak, ők telepítették hát az első lepárlókat, és megszületett a ?brandewijn? kifejezés, melyből később anglicizálódási folyamattal brandy lett.
Na, ez a folyamat sem volt egyszerű, sokat köszönhet az utókor azoknak a brit (sokszor ír) kalózoknak, akik a szesz csempészetét űzték először feketén, aztán szépen kifehéredve. Az ő telepeik, általában olyan szigeteken, mint Jersey, védett objektumok voltak, ezeken a helyeken tárolták a csempészett szeszt, amit később értékesítettek. Ahogy vagyonuk nőtt, úgy kezdtek szépen legális üzembe, ahogy tette azt pl. 1715-ben Jean Martell, az első konyakház alapítója, vagy később Thomas Hine, vagy Richard Hennessy, és James Delamain is. Történetünk ez utóbbi ír úrral folytatódik, némi áttekintő után.
Némi föci
Cognac régiót az ott található városról nevezték el, itt készül a világ legismertebb brandyje, a terület a három oltalom alatt álló európai brandy régió egyike (Az Armagnac-ot előállító Gers és Jerez mellett). A törvény szerint az AOC-minősítéssel rendelkező terület szigorú előírásokkal állítja elő a konyakot, a 300 éves folyamatra nagyon ügyelnek. Ezek szerint a konyak 90%-ban Ugni Blanc-ból, Folle Blanche-ból vagy Colombardból készülhet 10%-ban pedig még hat fajtát sorolnak fel. A gyakorlatban csaknem teljesen Ugni Blanc az alapanyag. Réz lepárlóüstben kell kétszer párolni, és legalább két évig fahordóban érlelni. Erre legtöbbször a Limoge városából származó ún. Limousin tölgyet használják, amely erdő egyébiránt nem jött volna létre, ha nincs XIV. Lajosnak az az agymenése, hogy ő is tengeri flottát akar.
A Cognac régió hat zónára oszlik, összesen mintegy 80 ezer hektár szőlő van. Ezek minőség szerint csökkenő sorrendben: Grande Champagne, Petite Champagne, Borderies, Fin Bois, Bon Bois és Bois Ordinaire. A legeslegjobb területek (cruk) a Grande Champagne-iak, akinek itt van szőleje, ezt nagybetűkkel a palackra vési. A legtöbb csúcstermelő azonban a mennyiség miatt is kénytelen Petite Champagne-ból is dologozni, a két területről származó borokból párolt konyak a Fine Champagne. Igen megtévesztő lehet itt a Champagne kifejezés (mivel az a régió tök máshol van), de ahogy a pezsgőknél is írtuk a szó etimológiája a rómaiakig vezethető vissza.
Alapvetően három nagy kategória van. VS – Very Special, ennek érlelési ideje a minimum két év. VSOP ? Very Special (vagy Superior) Old Pale, ahol minimum négy év az érlelés. XO ? Extra Old, itt legalább hat évig kell hordóban lennie a legfiatalabb párlatnak. Hogy is van ez? Úgy kérem, hogy a konyak alapvetően nem évjáratos játék, ami a pincéből kikerül palackban, azt keverik (blending), hogy kiegyenlített minőség legyen. Van évjáratos is, persze, erről majd később, és, hogy bonyolultabb legyen a kép, vannak még köztes, ill. alkategóriák is, melyekre most helyszűke miatt nem térünk ki.
Mindennek tudatában ücsörögtünk a Royal Cognac House estélyén a Chez Danielben, ahol a Delamain-ház képviselője, Olivier Jadeu mutatta be a manufakturális ház három konyakját. Az 1824-ben alapított Delamain-házzal kezdeni kicsit meredek, elég magasra teszi a lécet. Ők ugyanis kizárólag Grande Champagne-bók, és csakis XO-t készítenek, ritka eljárással. Videónkon be lehet tekinteni a Jarnac-ban található házba, és az érlelő pincébe.
A kb. 9 százalékos, és savban brutál alapbor a lepárlások után 60-70%-os párlat (eaux-de-vie) lesz, ez érlelődik a hordókban. Minden évben 2% elpárolog (az angyalok része), úgyhogy lehet fejben számolni, mi van egy 40 éves konyakkal, amúgy mennyiségileg. Ezt keverik be később általában desztillált vízzel, hogy beállítsák 40%-osra az alkoholt. Nos, Delamainék nem egészen így járnak el. Ők minden évjáratból tesznek félre 15%-osra vízzel higított oldatot, ami demizsonokban érlelődik a hordóban lévő párlatokkal egyetemben. Ez a ?faibles?, amellyel beállítják később a kívánt szintet, szerintük így az íze sokkal jobb lesz.
Szóval, a nem évjáratos konyakokat minden ház a maga által előírt, de a törvénynek megfelelő módon készíti, azaz: ha egy háznál az egyik XO márka mondjuk 40 éves, akkor ez az átlagéletkorát jelenti a kevert eaux-de-vie-knek, amit a kóstolómester állít össze, hogy az eredmény ugyanolyan legyen, mint amilyen 50 évvel ezelőtt is volt. Így tartják fenn a minőséget. Évjáratos konyakoknál persze nincs keverés, ezek változó minőségűek is, a pincében külön lepecsételt helyen kell tárolni a hordókat, hogy gyanú se merüljön fel svindliről. A Delamain idén adta ki 1979-es évjáratos konyakját, melyből összesen 650 palack készült. (Megint lehet számolni az angyalok részét ebből?)
Pale&Dry
Első italunk a Pale&Dry volt, a ház zászlóshajója. 1920 óta készítik, Dominique Touteu kóstolómester évek óta felügyeli, hogy a minőség sztenderd legyen. Halvány borostyán szín, némi kávés árnyalatokkal és narancsos reflexekkel. A Delamain nem használ új hordót, használt Limouisin tölgyben érlelnek. Nem a megszokott konyak illat csap meg, sokkal kevesebb fa ás fűszer, inkább intenzív virágos, gyümölcsös illata van, narancs, narancshéj, grapefruit illat lengi be a szobát. Ehhez jön kis vanília és némi édesfűszer, ízben ugyanezek, gyümölcsben azonban inkább virágos és déligyümölcsös, érett mangós jegyekkel. Ha ez a kezdet, mi lesz később?
Vesper
Az 1950-es években kezdték ezt el az esti ima készítését. Ez már inkább a várt konyakos sztori, férfiasabb, fűszeresebb. 35 éves, mélyebb borostyán színe van. Intenzív illatában erőteljes fűszeresség, fásabb jegyek, virágok, aromájában fehér bors, fahéj, érett alma és szárított gyümölcsök, füge, meg némi kávé. Egy jó konyak illata az üres pohárban akár 24 órán át megmarad, ebben a Vespernél teljesen biztosak vagyunk.
Extra Grand Champagne
Vadonatúj fejlesztés, először 2006-ban készítették el ezt a 40 éves konyakot. Barnába hajló borostyán szín, élénk borostyán, már-már pirosba hajló reflexekkel. A palack formája decanter. Előtörnek illatban az aszalt gyümölcsök, és a nyárfa szirup. Ízében ugyanez, aszalt kajszi, füge, karamell és sima bársonyosság. Olyan hallatlanul elegáns, hogy szinte lebeg. Szájban tartva előtör némi marcipános fanyarság, és érezhető a kor: sokkal simább, mint a 35 éves.
Ezek után rettentően várjuk a következő alkalmat, előre csak annyit: ahogy fogalmaztunk, Dr. Körmöczi nagy feladatot vállalt, de ezzel az első alkalommal magának is igen magasra tette a lécet.
