Egyszer már találkoztam ezzel a borral, akkor levett a lábamról, kedvességével, gyümölcsösségével, frissességével. Most, egy évvel később ugyanígy esett.
Az Illés pince Erdőbénye központjában van, eltéveszteni lehetetlen, a hármas (Szegilong, Tolcsva, Abaújszántó) kereszteződésben. Föld fölött annyira nem impozáns az épület, mint alatta, ahol kétszintes, hét ágú katakomba várja az érdeklődőket, érdemes megnézni. Hagyomány minden szinten, de nem maradiság, a tradíciók követésének jó példája ez. A címkékkel nem nagyon foglalkoznak, bezzeg a beltartalommal.
A bor fantasztikus csemegeszőlő illattal kezd, mit sem vesztett ebből tavaly szeptemberi kóstolásom óta. A savak vibrálók és roppanósak még mindig, most már nem gondolom kilógónak őket, a maradék cukor és extrakt miatt pedig szükség is van rájuk, különben gejl lenne a bor. Félszárazról van szó ugyanis.
Ahogy más erdőbényei bornál, a figyelmes kóstoló még ennél az illatos bornál sem kerülheti el az ásványokat: sósság, kavicsos-köves érzet van a kortyban. Valahogy a sós pirított mandulára és friss szőlőre asszociáltam, de nagyon el tudom képzelni ezt a bort egy juhsajtos, bivalymozzarellás, sportnis, tengeri herkentyűs környezetben is ? ezek szerint jó gasztro borról van szó, ha idáig ragadtattam magam.
A háttérben közben diszkrét hordóérlelési jegyeket érezni, árnyalatnyi vaníliát, szantálfát. Hagyományokat követő pince legjobb értelemben vett hagyományos bora, mely képes modern arcot is mutatni. És mit sem öregedett egy év alatt, friss és cuppanós. A korty nem rövid, az aromák a szájban maradnak. Tavaly három csillagot kapott, az idő szerintem jót tett neki, jól behűtve most is hamar elfogyott a palackbók, szép 3,5 csillag most a jutalma.
Ezzel a borral is találkozni idén a Bor, mámor? Bénye rendezvényen, akár az Illés pincében, akár azon a kóstolón, 17-én este, amit van szerencsém levezérelni.
