Három napos menet, kétszáz kóstolt bor és párlat, valamint három mesterkurzus után kissé megfáradva próbálom summázni a valóban nagyívű eseményt.
Megittuk a főzőbort
Szerintem nincs olyan, hogy főzőbor, mégis vettem. Óriási öngól a magyar borászatnak hiperekben pillés bort árulni, mégis vettem. Ami kiderült: lehet iható bort venni ennyiért, de néha a borász sem tartja be szabályt, hogy rossz bort ne adjon főzésre.
Perrot-Minot Gevrey Chambertin 2005
Névnapra szóló vacsorához csaptam ki az asztalra a Perrot-Minot Gevrey Chambertint. Az, hogy hogyan jutottam hozzá erőst a ?netuddmeg? kategória.
Egy jó édes Rioját?
Hagyománya ugyan lehet a természetesen édes Riojának, de valljuk be: a kutya se hallott róla eddig. Most azonban elkezdtek vele komolyabban, kereskedelmi szinten is foglalkozni egyes pincék.
Fél lábbal Chilében
Sokat gondolkoztam azon, hogy mivel kezdjem: sopánkodjak, vagy áradozzak. Sopánkodjak azon, hogy nálunk nem működik a marketing fele ennyire sem, vagy azon, hogy minőségben és árban versenyképes termékek szűkítik tovább a magyar bor piacát? Áradozzak arról, hogy milyen viszonylagos lazasággal „összedobtak” egy harminc napos programsorozatot a szervezők, ami mögé szintén viszonylagos lazasággal odaáll Chile igazán […]
