Észrevettem, hogy egyre kevesebb vörösbort iszom – és nem csak a nyár miatt volt ez így – alapvetően is inkább fehérbor kedvelő vagyok. Igyekszem azért összekapni magam, lévén hogy egy csomó szépségről lemaradnék, ha nem kerülne a poharamba vörösbor is. A Drop Shop szerdánként felvonultat különleges tételeket, így kapva kaptam az alkalmon, hogy megkóstoljam és összehasonlítsam náluk ezt a két Rosso di Montalcinot.
A Rosso di Montalcino Sangiovese Grosso szőlőfajtából készül, szigorú minőségi felügyelet mellett. Nem csak az érlelést, hanem a hozamot is meghatározzák, így aki a címkén feltünteti a nevet, meg kell, hogy feleljen a borvidéki előírásoknak. A Rosso egy viszonylag könnyedebb fajsúlyú, gyümölcsösebb bor, amit már egy éves érlelés után forgalomba lehet hozni. Ezek nem nagy testű, sok alkohollal és tanninnal bíró borok, hanem inkább jó savszerkezetükről híres, elegáns és fineszes tételek.
Poggio di Sotto
A szőlőterületek Castelnuovo dell?Abate környékén találhatóak. Arról híres a pincészet, hogy minden tételük Brunellonak indul, majd a kiváló tételek közül is legkiválóbbakból lesz végül Brunello, a többit pedig 24 hónapos érlelést követően Rossoként, szűretlenül palackozzák. Így tulajdonképpen egy Brunellot kapunk a pohárba, és nem is akármilyet.
Rosso di Montalcino 2009 DOC
Konyakos meggy, csokoládé, földesség, szeder, csipkebogyó, édesfűszer, menta, ásványosság, kis só, kávé. A gyümölcsösség dominál benne, kis édesség teszi behízelgővé. Fiatal még, de máris komplex, közepes savszerkezet, közepes és sima tannin. Hosszú lecsengés. (89-90 pont)
Biondi-Santi
A Biondi-Santi pincészet az egyik legnagyobb név Toszkánában, talán Olaszországban is. A 19. század végétől kezdve készít a család borokat, először alkalmazva a Brunellora ma is jellemző hosszú ideig tartó hordós és palackos érlelést, ami gyökeresen megváltoztatta az addig helyben készült borkészítési szokásokat, és megalapozta a Brunello mai napig tartó hírnevét.
Franco Biondi-Santi, – akinek a nevéhez fűződik az az 1955-ös Riserva, ami 1999-ben a Wine Spectator szavazásán az évszázad 12 legszebb bora között az egyetlen olasz volt – 2013-ban, 91 évesen hunyt el. Személyesen felügyelte a régi tételek újradugózását, megkóstolta a bort, és ha még jó volt, akkor feltöltötte a palackot azonos évjáratú borral, majd aláírásával hitelesített papírt akasztott a palack nyakára.
Tenuta Greppo Rosso di Montalcino 2009 DOC
12 hónapig érlelték nagy szlavón tölgyfahordóban. Füst, animalitás, szép fűszeresség, ásvány, avarosság, rum, feketebogyós gyümölcsök, áfonya, olajbogyó, meggy, szilvalekvár, fás jegyek. Visszafogottabb, szikárabb, elegáns tétel. Jó egyensúly, szép savszerkezet, test, és integrált tannin. Bőven el lehet még tenni. (90-91 pont)
