Elhatároztam, hogy a Királyudvar borokat hiánypótló jelleggel újból feltérképezem. Alkalom lesz erre részben a furmint február, de itthoni palackjaimat is szívesen verem csapra a jó ügy érdekében.
Nagy bordóis poharat vettem hozzá elő, nem túlhűtve, ?csak? pincehidegen vágtam neki a kalandnak. Színe valahol a halvány és a közepes intenzitású arany között, de játszik benne egy kis citrom is: mindenesetre érett, szép olajú anyag benyomását keltette. Az illat komplex, szintén az érettség jegyeit mutatta: elsőre egy kis teafű, almakompót, kerozin, majd szellőztetés után gyógyfüvek, nagyon szép mineralitás, hűvös-sós tónusok.
A korty egy nem túl vaskos, közepes testű bort mutat némi tanninnal és igen savközpontú szerkezettel. Itt is felbukkannak a gyógyszeres-mentás jegyek: egyszer earl grey teára emlékeztet, aztán egy Jurançon AOC-ra. Lecsengése közepesnél hosszabb, az alapanyaggal nem volt hiba, talán az ízképben kicsit több a lime mint kéne és már kezdenek megjelenni a csúcson túllendülés jelei is.
Talán volt négy is, ma három és fél csillagra jó. Nem is drága, de fogyasszuk el (2000 Ft körüli áron kapható a Radovin-nél és a Terroir Club-nál).
