Ünnepi alkalomra az ember beletúr a borhűtőbe, és előás valamit, amit szebb napokra tett félre. Így esett ezzel a palackkal is, amikor a kezembe akadt, azonnal befészkelte magát a gondolat, hogy ezt kell kinyitni.
Szülinapot ültünk, ünnepi bor kellett. A Loliense Konyáriék benchmark vöröse, első kiadása óta sláger, sokan újvilági mivolta miatt kritizálják ezt a bordeaux-i blendet, szerintem értelmetlenül. Arra emlékeztem, hogy a 2005-ös nem sikerült nagytestűvé, és piacra kerülése idején elég kócos volt, kíváncsi voltam hát, most hogy mutat a palackban.
Dekantáltam, így szépen ott maradt a palackban, aminek maradnia kellett. Intenzív illata már a dekanterbe töltéskor érződött, elsősorban erdei és feketebogyós gyümölcsöket éreztem. Kb. fél óra minimum kellett, amíg rendesen kezdte adni magát, a pohárban aztán jöttek harmadlagos aromák, komplex, sokrétű illattal: szivardoboz, pipadohány, bőrösség, tea, szegfűszeg ? mindez a befőttes gyümölcsök fölött. Leheletnyi bors és ánizs zárta.
Szájban is sokkal nagyobb egység jelentkezett, mint anno. A zamatok szépen összeértek, a sav és alkohol alapvetően egyensúlyban volt, némi alkohol fölénnyel. A test maradt (nyilván) kicsit karcsúbb, mint illat alapján számítani lehet rá, de nem zavaró, mert a tannin sem otromba vagy nyers.
Elegáns bor, egy kicsit több kesernyével a végén, minthogy ne tűnjön fel, de a korty rendkívül hosszú, szépen megmaradnak a zamatok. Nem nagy bor, tovább érni sem nagyon tud, most érdemes fogyasztani, élményt nyújtani képes. Venni nem egyszerű, de az eredeti árat (3600 Ft) nézve simán 4 csillagos borról van szó. Ha egy hároméves nagylánya van az embernek, minimum egy ilyennel kell koccintani.
