Finale amandollato és rengeteg pirosbogyós gyümölcs, szép, elegáns, nem otromba de intenzív borokban ? ez volt a benyomásom a Balestri Valda pincészet borait kóstolva a veronai Vinitaly 2012-őn.
Tavalyelőtt Budapesten ismerkedtem meg a fiatal, feltörekvő, de már akkor szép eredményeket mutató Balestri Valda pincészettel, amikor Veneto tartomány borai nálunk jártak bemutatkozáson. Nem is volt kétséges, hogy az idei Vinitaly-n meglátogatom őket, két okból.
Egyrészt azért, mert írtak egy szép levelet, hogy tegyem ezt. Gyakorlatilag biztosra vették, hogy egy borszerető/boríró ember ott lesz a Vinitaly-n, ez vili, hol is lenne máshol? Másrészt pedig azért, mert a Vinitaly-n kiderült, hogy Veneto tartomány brutálisan fejlődik, és ezt marketinggel és pozícionálással is alátámasztották. Ok, nyilván Veronában rendezik a Vinitaly-t, ezért kijár némi plusz a hazai borvidéknek, de a masszív méretű csarnok kézművességet sulykoló designja és a központi elhelyezkedés lehetetlenné tette, hogy ne menjek be.
Így aztán szépen odasodródtam volna a Balestri Valda standjához, ha akarom, ha nem. Laura Rizzotto, az Azienda Agricola Balestri Valda tulajdonosa, borásza egyértelműen franciahonban (de legalábbis részben) szedte össze borászati ismereteit, az általa használt szakkifejezések mindegyike franciául hangzott el, annak ellenére, hogy kiválóan beszél angolul, ami azért a kiállítók legalább felére nem mondható el.
Az azienda Soavéban található, 19 hektáron dolgoznak, a pincészetet a korábban szőlőműveléssel foglalkozó családi tapasztalatra alapította Guido, Laura apja. A területek zöme garganega, kisebbik hányada trebiano, corvina és rondinella. A talaj dűlőről dűlőre változó, van bazaltmálladékos, meszes, agyagos, homokos terület.
Soave Classico 2011
Állítólag Dante használta először a soave szót a vidékre jellemzésül, mivel édesnek, lágynak, kellemesnek találta azt. Innen kapták aztán a helyi borok is a nevüket. A 100 százalék garganegából készült bor fát nem látott, fajélesztőt sem. Elegáns, friss bor, fehérhúsú gyümölcsökkel, őszibarackkal, almával. Közepesen hosszú, a végén enyhe grépfrútos kesernyével jelentkezik a garganegára oly jellemző utóíz, a ?finale amandollato?.
Soave Classico 2010 Vigneto Sengialto
Azaz single vineyard, egy ültetvény bora, ég és föld a különbség az előzőhöz képest. A talaj itt kimondottan bazaltos, vulkanikus. 20 hektós nagy fahordókban érlelték egy évet. Édes, érett fehérhúsú gyümölcsök jönnek és mineralitás. Koncentráltabb, hosszabb bor, a mandulás vég itt enyhe marcipános jelleget ölt.
Soave Classico Spumante Brut
Sans anné, mondja Laura, azaz évjárat nélküli pezsgő ez. Ahogy az előző kettőt, ennek az alapját is kizárólag a Soave és a Monteforte d’Alpone területekről szedik, ezért a Classico jelző. 35 éves ültetvényekről származik, az elkészítés módja valahol félúton van a prosecco és a chamopagne között, ettől egyrészt friss gyümölcsös, másrészt élesztős, krémes jegyek is előbújnak. Citromhabos süti.
Ripasso 2010
Még minta, kereskedelemben csak egy hónap múlva lesz. Ez az első évjrat Lauráéknál erre a borra, a klasszikus házasításból két félét használnak, corvina (veronese) és rondinella van benne, molinara nincs. Most már ugye Valpolicellában járunk, mely a Garda tótól keletre található hegyes-völgyes terület. A Ripassó készítésénél részben felhasználnak a Recioto vagy Amarone erjedése után megmaradt száradt törkölyt, némi pluszt adva így ízben és aromában a bornak. Az egyéves érlelés kötelező. Rubin mag, gránát él, nagyon intenzív illat. Rengeteg pirosbogyós gyümölcs, de van gyógyfüves, likőrös jellege is. Málna és meggy, bazsalikomos beütésekkel. Hosszan tartó, elegáns, nem nagytestű bor.
Amarone 2009
A Valpolicella régió nagy ásza, a fürtöket addig hagyják kint, míg lehet, mielőtt valami rohadás megtámadná, aztán jól szellőző helységekben hónapokig szárítják őket. Gyakorlatilag Recioto is lehetne, azzal a különbséggel, hogy ezt hagyják teljesen szárazra erjedni. Ettől általában nagyon koncentrált, magas alkoholtartalmú, intenzív bor születik. Ez a bor még fiatal, rengeteg tanninnal, az egy éves kishordós érlelés után is. Lekváros, fűszeres illat és íz, a savak is állnak, mint a cövek. Nagy ígéret, érdemes rá odafigyelni.
A Balestri Valda igényes, szép borokat készít, a hagyományokat tisztelve, de a kellő technológiát segítségül hívva. Árérték arányban is figyelemreméltók, bár Laura nem nagyon árult el árakat, a két első Soave kb. 8-9 euró körül található a polcokon.
