Életének 89. évében elhunyt Bakonyi Károly. Rengeteget tett a magyar szőlészetért-borászatért, legemlékezetesebb alkotása a Cserszegi fűszeres. Már tízévesen kötözgette a szőlőt, több szőlőfajtát is létrehozott.
Aki megteremtette a Cserszegi fűszerest, az letett valamit az asztalra. Akár hátra is dőlhetett volna, mert a Cserszegi fűszeres nagy mű, járja világhódító útját, már Kaliforniában és Kínában is gyökeret vert. De Bakonyi Károly soha sem tétlenkedett: hallatlanul izgalmas fajtakísérleteit a Cserszegi létrehozása után is folytatta, szerintünk hasonló potenciállal rendelkező fajták tucatját hozva létre, mely új szőlők például kiszélesíthetik a magyar ökológiai térbe illeszkedő kékszőlők spektrumát is.
Bakonyi Károly a kisvárosias polgárias Keszthelyen élt a hatalmas, zöld Helikon-park mellett, mindig is balatoni ember volt és maradt. Csopakon a (ma Jásdi által gyönyörűen új életre keltett) Ranolder-birtok vincellérházában született 1921-ben, édesapja itt vincellérkedett. ?A szőlőben születtem, remélem, ott is fogok meghalni?, mondta.
Szerencsésebb és épeszűbb országokban multimilliomos lenne azokból az elképesztően sikeres önológiai innovációkból, melyeket hosszú és munkás élete során létrehozott. 13, azelőtt nem létezett szőlőt teremtett, a leghíresebb egyelőre a Cserszegi, de meggyőződésünk, hogy szédületes karrier vár a kékszőlői közül is néhányra.
Bakonyi Károly már tíz évesen kötözgette a szőlőt napkeltétől napnyugtáig, kamasz korára lényegében már mindent megtanult, amit a művelésről tudni lehetett. Ezt követte két év szakiskola Arácson majd Budafokon, ?42-ben bevonulás, orosz front, hadifogság, kemény hat éven át. 46 kilósan jött haza a zaporozsjei kohóból és a romeltakarításból, de ezt is optimistán nézte, azt mondta még mindig jobban járt, mint a bátyja, aki 42 kilósan tér haza. A hazatérő Bakonyi Károly átvette épp? nyugdíjba menő édesapjától a telepvezetői állást azon a birtokon, ami az ántivilágban a mai kutató elődje volt és M. Kir. Gazd. Akad.-ból az Agrártudományi Egyetem Keszthelyi Osztálya Kertészeti Tanszékévé alakult át. ?59-ban diplomázott, ?64-ben doktorált, tudományos főmunkatársként ment nyugdíjba 1982-ben.
A tanulás, tanítás, kísérletezés és kutatás évtizedei alatt születtek sorra gyerekei: fia, László, lánya, Judit, majd a kis Cserszegi fűszeres, a Nektár, a Pátria, a Rozália, a Korona, a Helikon, a Valentin, a Corvinus, a Carolus és még jó pár bor és csemegeszőlő fajta, hibrid és klón, valamint a mész- és szárazságtűrő Georgikon 28-as alanyfajta.
Az 1960-ban született Cserszegivel illatos korai fajta létrehozása volt a cél (Irsai Olivér +Piros tramini). Az Bakonyi Károly szerint csak a szerencsének köszönhető, hogy a ?84-85-ös és ?85-86-os kemény teleken kiderült: a Cserszegi jó fagytűrő (ez valószínűleg a tramini atavizmusa), és jól is termékenyül. Szerencse is kell ám a nemesítéshez, mondta Karcsi bácsi, ?a Petrovics házaspár se tudta előre, hogy mi lesz abból a magoncból, aki később Petőfi Sándor néven szökkent szárba.?
Valahol az is ide tartozik, hogy ha annó Stark Adolf nem neveli fel a Csabagyöngyét, majd Kocsis Pál a Csabagyöngyéből (és a Pozsonyiból) nem hozza létre az Irsait, akkor nincs Cserszegi sem? Mára a hajdani egy Cserszegi tőkéből vagy 15 millió lett, itthon több mint 2400 hektáron termesztik, a Hilltop évi egymillió palackot ad el belőle Britanniában. A Kárpát-medencétől Fokföldön és Kalifornián át Kínáig mindenhol megvetette a lábát, vagyis a gyökerét.
Bakonyi Károly a rendszerválás előtt az új fajtákért egy piculát sem kapott a fizetésén felül, de a téeszek és ÁG-k legalább fajtahasználati díjat fizettek néha, ma ezt sem fizeti meg senki. Bakonyi Károlyt különösebben nem izgatta a dolog, úgy érezte, erkölcsileg elismerik: két tucat kitüntetés közt a Magyar köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje is megtalálható a kisebb-nagyobb szakmai elismerések és (keszthelyi és cserszegtomaji) díszpolgárságok mellett.
Szerintünk jóval nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésnek kellene örvendenie, életműve egyszerűen szenzációs, az általa létrehozott új szőlőfajtákat nem ismerik eléggé, noha némelyikük ugyanakkora sztár lesz, mint a Cserszegi fűszeres. Bakonyi Károly elégedetten élt, és azt mondta legutóbb: ?Büszke vagyok a szőlőimre, de még büszkébb az unokámra, nem cserélném el még a Cserszegi fűszeresre sem!?
Mi pedig mást nem tudunk tenni, mint megköszönni, példát venni és emlékezni. Egy jó Cserszegivel. Köszönjük, Karcsi bácsi!