Most olvassuk, hogy több ezer hektár szőlőt is kivághatnak a gazdák pénzkereseti megfontolásból, Brüsszel ugyanis 1,8 millió forintot fizetne hektáronként ezért. A szakértők szerint helytelen az uniós törekvés. A tengerentúlon közben a kanadaiak egészen egyszerű módszerrel kívánják megsokszorozni termelésüket?
A FigyelőNetnek Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára azt nyilatkozta: „Nem szabadna kivágni az ültetvényeket, mert attól világszinten nem csökken a bortermelés, mivel a tengerentúlon folyamatosan telepítik a szőlőt”. Szerinte elhibázott a brüsszeli eurokraták célkitűzése, ami a termőterületek csökkentésével kívánja versenyképessé tenni az uniós bortermelést.
Nekünk két dolog jut eszünkbe erről rögtön, ja nem, három. Szóval vegyük sorban:
1) Mintha lett volna már egyszer egy ilyen kör Magyarországon, és hogy, hogy nem sokan hirtelen jutottak pár misihez, mikor a már egyébként is elöregedett, illetve, a jó időben megneszelt füles hatására telepített fiatal tőkéket vágták ki büszkén, majd tartották a markukat. Erről egyébként várnánk a szíves kommenteket, szerintünk mindenki tud ilyen sztorit. Hasonló volt a helyzet egyébként Szardínián, ezt a sztorit egy eurokrata ismerősünk mesélte pár éve: ott a szarvasmarhák után járt támogatás, és valakinek gyanús lett, hogy elég sokat kifizetnek a derék szardíniai gazdáknak. Leült, és gyorsan kiszámolta, hogy a támogatás mértékét véve, minden szardíniai négyzetméteren egy szarvasmarhának kéne lennie. Kicsit idegesek lettek annál az osztálynál, ahol ezt intézték, az tuti. (Emellett a rendszerváltás/privatizáció daliás idejében riogattak azzal, hogy a Tokajban megfjelenő franciák ennyit, meg annyit fizetnek minden egyeskivágott tőkéért – ha tetszenek emlékezni – Stevie Kraft)
2) Filmszalagszakadás lehet valahol az EU-ban, legalábbis skizofrén a helyzet: miközben a jövő év augusztusától jelentősen át akarják alakítani a bortermelés támogatását, és 200 ezer hektárral csökkentenék az összesen 3,4 millió hektár szőlőtermő területét, félő, hogy pénzkereseti okból főleg a közép- és kelet-európai termelők baltáznak majd. A legnagyobb termelő déli országoknak ez nem összeg, a spanyolok, franciák, olaszok feleslegét a cikk szerint lepárlásra átveszik. Arról nem szól a fáma, hogy nem csupán lepárlásra veszik ám át, a literenként 30 eurócentes lőrét, hanem azért, hogy szépen átcímkézve eladják ócsó magyar bornak. 2005-ben az összimport 60 ezer hektoliter bor volt Magyarországra, tavalyra ez 180 ezer hektoliter lett. Ennek a triplázódásnak az oka a nagyon olcsó olasz asztali bor behozatalának irgalmatlan növekedése. Ezen borok importja elérte a közel 100 ezer hektolitert év alatt a korábbi 30 ezerről. Érdekes adat még, hogy a folyóbor importunk 90 százaléka Olaszországból származik, és a magyar vásárló ennek egyáltalán nincs tudatában, amikor nem is olasz borként veszi meg, hanem a közismert Legényes, vagy Csárdás márkaneveken látja viszont. Ilyen áron pedig az említett országok úgy tudnak termelni – ha valaki keveselné azt a 30 eurócentet – hogy támogatást kapnak rá, honnan is? Na ugye, kicsit skizó a helyzet. Ezt vajon hogy magyarázzák a derék eurokraták?
(2 és fél) Az ilyen irtás per hektár állami támogatásos buliknál azért az mindig komoly kérdés, hogy ez a folyamat mennyire irányítható, ellenőrizhető. Amilyen időket élünk ebben a sokat szenvedett hazában, semmi garancia arra, hogy valami megveszekedetten pénzéhes ember nem pont egy Grand Cru minőségű területet kapcsol ki a termelésből…)
3) Igen, kicsit félrevezetők voltunk a leadben, mármint, hogy a kanadaiakkal kapcsolatban. A helyzet azonban szerintünk legalább annyira súlyos, amennyire vicces az alábbi videó. Nézzék meg, hogyan tervezik átvenni a világ borpiacát a québeciek, miután megtalálták az erre legmegfelelőbb embert. A southparki gyerekeknek igaza volt, Kanadának vesznie kell! :)
Kántorbandi
Korábban:
A globális felmelegedés első áldozata