Valahogy szeretem a Limoncellót. Persze kell az is hozzá, hogy az ember éppen túllegyen egy komoly vacsorán, lehetőleg taljánföldön. Az Aqua di Cedrót most először próbáltam, nálam veri a Limoncellót.
Sikerült végigdegusztálni egy tökéletes menüt Verona óvárosának egyik patinás éttermében, ahol a pincérre bíztuk,milyen bort ajánl a felsorakoztatott ételek mellé. A konfitált (és akkor most kiabálja valaki, hogy ?lószarbingó!? mert ebben a bejegyzésben ez a második manapság oly divatos kifejezés), azaz iszonyú lassan főzött, végül is majdnem rohasztott borjúpofa mellé, amit szárított paradicsommal adtak lencseágyon nagyon jól passzolt egy egyszerű és friss Valpolicella, ahogy az antipasti spárga-mousse-t is jól támogatta meg az étterem grátisz welcome drinkjeként felszolgált Prosecco.
Az elmaradhatatlan kis digesztívó azonban meglepetés volt, már vártam a Limoncellót a végére, a pincér azonban meglepett: azt mondta valami mást szeretne mutatni, valamit, ami megelőzte a Limoncellót és korábban ezt itta mindenki. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom, tény, hogy nálam a fineszes olasz vacsoravégződések terén kiütötte az előzőt.
Mielőtt bárki is azt hinné, pl. a Google Translate nyomán (na, ilyen a Google-tudás), hogy a cédrusfa gyümölcsét párolják le, megnyugtatásként szolgálhat, hogy egyáltalán nem erről van szó. A cedro ugyanis nem más, mint a citron, másnéven cedro lemon azaz magyarul cédrátcitrom. Ennek a gyümölcsnek a héjából készítenek belőle Grappa alapú likőrt. A párlata intenzív virág és citrus aromás, ízben üdítő az ezeket az aromákat kísérő fanyar jelleg, korántsem olyan gejl, mint a Limoncello, de kétségtelenül édes. Szuper befejezése egy olasz vacsorának, nálam ezért 4 csillagot kapott ? azért nem ötöt, mert itthon egy üzletben sem találtam.
