Hogyan is szúrhatnék ki magammal jobban vasárnap este, mint egy valódi mosel-i félszáraz dornfelder rozéval? És ha Rheinessen magaslatait ismerem, miért ne bukhatnék le a bugyrokba?
Egy öröm-borvásárlás mellékzöngéje, mikor random Lidl beszerzőkörúton voltam. Illetve nem is a borok miatt mentem be, csak szerettem volna venni valamit és tizennégy palack lett a vége. Köztük ez, amit a pénztárnál állva láttam meg: Rheinessen, dornfelder, miért ne? Bedobtam a kosárba, hatszázért a tapasztalat – legyen az akármilyen borkérdésben – ingyen van.
Rozénk idei és feinherb. A feinherb és a halbtrocken közti különbség az, hogy míg a félszáraz (halbtrocken) bor cukortartalma nem haladhatja meg a 18 g/litert, a ?feinherb? szóösszetételre ez a szabályozás nem érvényes. Ezek a borok akár 30 g maradékcukrot is tartalmazhatnak literenként, szerintem ezt majdnem koppra ki is használták jelen esetben. Az illata igen zárt, szinte teljesen illatmentes. A kortyban édes ribizli és ribizliszörp (elég vaskos az árhoz képest). Sav alacsony, tannin zéró. Lecsengése, hááát. Próbálom visszaszámolni, mennyiért jöhetett ki a pincéből, ha itt nálunk 599 Ft. Negyven-ötven eurocent? Mégis mit vártam? De legalább mosolyogtam egy jót. Magamon.
