Etyekben, amint azt már sokadszorra tisztázzuk, az a jó, hogy elindul az ember, a székes fővárosból, aztán, mikorra begyorsulna, belejönne, ritmust venne föl, már ott is van. Borvidék a kertek alatt. Át a festői szépségű viadukt alatt Biatorbágynál, amely egy ízben már elszállt mint az élet. Aztán át a falun, el a Rókusfalvy étterme előtt, egy csapott balos, és némi földutas zötyögés után már ott is áll az ember az Etyeki Kúriánál.
Most busszal hozták a jóembereket, noha az örökmozgó gazdasszony, Matolcsy Sára egy korábbi interjújában elmondta, hogy ide aztán nem fognak busszal csoportokat hozni. Mivel azonban a buszról lekászálódó jónépből mindenki ismerős-barát-fogyasztó-borissza, a járműválasztás megbocsátható.
A 21. sor
Időközben elkészült a nyáron még félkész állapotú kóstolóhelyiség, amit most megtöltöttek a sörpadokon szorongó vendégek. Az asztalfőre (ha lehet ilyen elrendezésben, sörpadice ilyenről beszélni) Besenyei Péter pilótamester került, aki rögvest borbemutatásba fogott. Azért ő, mert kedves szomszéd, alapításától látogatja a Kúriát (és issza a borokat rendületlenül). A pilóta úr elmondta, lehet, hogy szentségtörés, de ő az Etyeki bort amúgy nem, csak a kúriáét szereti. Merthogy az olyan újvilágias. Nagy gyümölcsök, friss ropogós savak, Besenyei szerint Új-Zélandon akad párja, ha már keresni kell.
A műrepülő világbajnok amúgy elmondta, hogy röptében nem lehet akkora baj, csak ha az ember hibáz. Merthogy a légibalesetek azok általában emberi hibák miatt történnek. Így a mester maga nem szorong, akármit kell is csinálnia gépével a levegőben, hiszen hibázni ott csak ő hibázhat, de ő igyekszik kerülni az ilyen helyzeteket. Ellenben egy utasszállító gép 21. sorában ülni, no az már más tészta légiszorongásilag. Megtudhattuk még azt is, hogy a Lánchíd alatti átrepülésben az igazán nagy teljesítmény az engedélyek beszerzése volt, talán csak a Tetovált Kisnyugdíjasok Hétvégi Nótaegyletének nem kellett hozzájárulni a mutatványhoz.
A 21. sor, na az a durva
A repülős információk mellett azért a borok is besettenkedtek. A célus ? amint azt Matolcsy Sára nemegyszer elmondta ? az, hogy fejlődés közben mutassák be a borokat, ezért szándékosan a még bent lévő tételekből mutattak kicsiny csokorra valót, Rudi Krizan, a burgenlandi borfenomén, a kúria borásza idegenvezetésével.
Királyleányka komponensenként
Első körben talán vegyük a Királyleánykát, és bontsuk is rögvest három fele. Krizan következetesen ?Kerl?-nek azaz legénynek nevezi a királyleánykát, de ezt fogjuk fel a burgenlandi nyelvi kuriózumok egyikének? A kúria a leánykát úgy készíti, hogy az ültetvény harmadán hozamkorlátoz, de cefetül, egyharmadon a leveleket tépdesik le, hogy a fürtöket jobban érje a nap, és így a cukor koncentrálódjék, egyharmadot pedig hagynak fejlődni, ahogy akar, a savak végett. No ezt a három tételt kóstolhattuk külön.
Nagyon izgalmas dolog elemeiként kóstolni meg az amúgy citrusos-grapfruitos íz-illatkombinációval operáló királyleánykát. Az első esetben ropogós volt az egész, hosszan tartott, jó erős savval. Fruchtige duftige langlebige, ahogy Krizan mondotta volt. A második, canopy workkel (canopy management) megtámogatott tétel is gazdag volt aromákban, a cukker miatt jóval nagyobb volt a test, ellenben a savak azok bizony halaványak voltak, eltűntek a napfény hatására. No és harmadik a ?jó az isten, jót ád?- metódus szerint elkészített tételben aztán megtaláltam a hiányzó savakat, viszont ebből az illat és az ízjegyek tompultak ki. Olyan volt, mint egy tisztességes decispoharas házibor. Na ez a három komponens áll majd össze eggyé Etyeki Királyleánykaként.
Ein Kerl in Etyek
Dr.Tudomka
Canopy Mangement
Magyarul a lombozat rendben tartása. A szőlő érését az is befolyásolja, hogy mennyire fogják a levelek a gyümölcstől a fényt. Ha nagyon sűrű a levél, a gyümölcs nem érik be, és akkor oda a magas cukorfok, meg a szép remények. A leveleket ezért letépdesik, defigyelem, nem csontvázat csinálnak a vesszőkből, csak a fürtöket juttatják több naphoz. Lehet tépdesni, de lehet szőni fonni, miként azt Új Zélandon teszik a szőllészek, ilyenkor az egész vesszt állítják a nap-vagy az árnyékolás útjába. A jó Canopy Management egyébként a fertőzésekkel szemben is ellenállóbbá teszi az ültetvényt, emellett remek unaloműző, ha már unjuk a kapálást-hurulást.
Chardonnay és Pinot
Barique Chardonnay következett, méghozzá a 2003-as. No de kérem! A 2003-as nyár ellenére ez még mindig egy fiatal, jó karban lévő, szépsavú bornak tűnik, pedig 2003 kapcsán már leginkább az elhulltanak legjobbjaink fordulatokkal emlékezhetünk a hatalmas testű, de a forróság miatt gyenge savú borokra. Krizan úr adta meg a választ a kérdésre, hogy akkor ez így most hogy?? No úgy, hogy a bornak hagytak időt bőven, hogy érjen. Egészen konkrétan 12 hónapot hagyták nagyon egyenletes hőmérsékleten (13 fok) az élesztőn, ennek hatására lett az íze krémes, aber a cukra csontszáraz, és íme a savak is megmaradtak szépen. Sok év van még benne, Krizan szerint négy biztosan, vagy még több, ki tudja?
A Kúria igazán nagy dobása az a Pinot Noir volt/van/lesz. Mármint, hogy be merték vinni Etyekre, erre a megrögzötten fehérboros vidékre egyáltalán. De nem tévedtek a fajtaválasztással, hazatalált itten a pinot. A 2007-es, az még nagyon nyers. A hordóminta tejes/vajas íz-illatjegyei arról tanúskodnak, hogy éppen ezerrel zajlik az almasav-bontás. Hogy mi lesz azután, azt a még brutális savak mögül felsejlő vörös bogyósság mutatta meg. Na meg a 2006-os, már lepalackozott tétel: halvány rubinszín, vörösbogyós illat, egyértelmű szamócaíz, szép savak, bársonyos tannin, meg ami kell. A kúria egyébként Sopron mellett is vett egy Pinot-ültetvényt, az itteni borok, gyümölcsösebbek, légiesebbek, mint az Etykiek.
Bonus kaland!
Stevie Kraft boldogan emlékezett vissza arra a pompás nyári délutánra, amikor maga vezethette a pincészetet. Történt, hogy a diófa alatt üldögélt a félkész kóstolóépület mögött Matolcsy Sárával, és valami interjúféle készült miközben szépen sorban fogytak a Sauvignon Blanc-ok. Időközben feltűnt a helyszínen Pelogi, Kraft régi harcostársa, majd megjelent személyesen maga Herr Krizan is, éjfekete BMW-jén. A burgenlandi bormester azonnal ültetvényszemlére szólította a gazdasszonyt, aki azt mondta Kraftnak, maradjon nyugodtan, jönnek majd valakik, azoknak adjon Királyleánykát.
Kraft és Pelogi tovább süppedtek a diófa alatt, amikor egyszer csak begördült egy varsói rendszámos kocsi és kikászálódott belőle négy lengyel borkereskedő meg egy katolikus pap, hogy ők akkor jöttek a királyleánykáért. Mármint, hogy kóstolnának. Na ennek fele sem tréfa, gondolta Kraft, és elszalasztotta Pelogit, hogy kerítsen azonnal poharakat, akárhonnan. Lettek. Aztán kihozták a borokat, mivel minden zárva volt, végül egy régi kőprésre pakoltak ki a gyepre, mondván a kedves vendégek úgyis biztos elfáradtak az autózásban, álljunk itten a jó friss levegőn.
Kraft & Pelogi a legnagyobb egyetértésben lezongoráztak egy másfél órás kóstolót a teljes szortimentből. A lenyugvó nyári nap fényébe tartott poharakkal, néhány szóval a helyi terroirról, gyümölcs, sav, hozamkorlát, elhivatottság, küldetéstudat ésatöbbi.
A polyákokat sikerült megfőzni, nem is kicsit, éppen ott tartottak, hogy hol kellene aláírni a megrendelőlapot a néhány raklap borról amit szeretnének (tulajdonképpen megvették volna a kúriát is, ha kicsit tovább tart a kóstoló) amikor megjelent a tulajdonosnő, és Krizan. Kicsit meglepődtek (talán a zokni-szandál összeállításban nyomuló paptól), és átvették a tárgyalás biznyisz részét. Arról nem tudni, lehet ez azóta Varsóban is Királyleánykát kapni, nem rajtunk múlt, ha nem.
(köszönet a fotókért Mende Márta Juditnak!)
Korábban:
