Mert a Borravaló nem tréfál. Nemcsak, hogy igyekszik jeles külhoni eseményekről is tudósítani az ő kedves közönségét (most épp? Veronába és Bordóba készülünk nagy erőkkel), de állandó önképzéssel igyekszik mind mélyebbre hatolni a boros kupában. Ezért lenyomja az egész WSET-et éppen, és szívet melengető volt látni, hogy az Egri Borgálán ott volt szinte az egész osztály: vendéglősök, borkereskedők és sriblerek, megannyi borbuzi, kik egymás közt latolgatták, merre van a hány méter.
Nem sorolhatunk el mindenkit és mindent, és nem bonyolódhatunk hosszú borleírásokba, bár volt olyan kommentelőnk, aki nem érti, hogy amikor általános következtetéseket és trendeket akarunk érzékeltetni, miért nem írunk részletes analíziseket, de, hogy általunk respektált egy élő klasszikust idézzek a kiváló, bár néha kissé aggályos és idegesítő szomszédvárból, nem egyszer nekünk is nagyon nehezünkre esik nem elküldeni néhány ostoba alakot a jó büdös, bús, ótvaros, nyavalyás francba.
Titi illatoz
Szóval az osztályunk azon cuppogott, hogy milyen jó már ez a Gál Lajos-féle Szó-lá-ti megint. A tavalyi évjárat intenzív, nem fás, tüzes bor, klasszikus olaszrizling. Bár a könnyed, pinós, tanninmentes Menoire ?05-re mink annyira nem gerjedtünk, ismét megállapíthattuk, hogy a szelíd és tudós egyén színes, arcos és harmonikus borokat készít. A fehérek közül felettébb elegánsnak találtuk a Gál Tiborék ?06-os koncentrált, csípős, harmonikus Viognier-jét és élvezettel konstatáltuk, hogy a fess Bolyki János úr ?06-os koncentrált Királyleánykája hogy? nyílik ki az ember poharában. A ?05-ös Meta Thema-hárstól lehidaltunk, őrült intenzív kései illatok komplexuma, olajos textúra, nagy bor, és még mindig van belőle 4 ezer palack.
Megérne egy misét, ahogy Ipacs Gáza, kinek lobogó, egyszersmind hol kifinomult, hol játékos modernizmusa közel áll szívünkhöz, miket hülyéskedik a Bolyki-palackok címkéin, de ez most szétfeszítené szerény dolgozatunk satöbbi, külön posztban fogjuk kinagyítani az Ipacs-címkéket. A St Andrea-Napbor tüzessége és intenzitása ismét úgy ragyogott, mint kint a napfény, csak sokkal jobban melegített. A Pók Tamás komponálta Chardonnay-n álljunk meg egy pillanatra, barátaim a borban. Mintegy ezer éve ismerjük és kedveljük és roppant szerény eszközeinkkel támogatjuk a szimpatikus borászt, de most éppen nem értjük, hogy egy pincészet hogy? készíthet ennyire elütő stílusú borokat.
Bolyki metatémázik
A chardonnay, mint ezt Kovács Nimród tulajdonos úrtól megtudtuk, teljesen tudatosan Chablis és az újvilág közé lett belőve. Ehhez képeset inkább Eger és az újvilág közötti világot közvetít, ezt abszolúte pozitívumként mondjuk, ugyanazok a savak csillognak benne, mint a legtöbb bemutatott egri fehérben. E fanyar savak körül vajas, kozmopolita aromák, kiegyensúlyozott struktúra, olyan 84 pontot adtunk neki, és randa a címkéje, instállom, vesd össze a Zipacs Gézával, az címke, wazze.
Na, és akkor ott van a Bazilika, amin nagyjából mindenki fennakadt. Nem az a baj, hogy egy teljesen tradicionális magyaros ízképet mutat, ami alatt hic et nunc hirtelenjében az ászkolt, nem újhordós, kicsit lazább textúrájú, oxidatív érintésű vöröset értjük, amely ízkép esetünkben a küvébe kevert kadarkára vezethető vissza és egy ilyen cefrés (aldehides) ízképvonalat ad az ízképhez, hanem hogy a két bor két stílust, két különböző világot, pincét és filozófiát vagy mit – nem szeretjük a nagy szavakat, télleg – feltételez. Most akkor melyik a Monarchia stílusa?
A világ a Demeter koordináta rendszer szerint
Szinte minden bort közös nevezőre hoz az egri sav, ami alatt jóízű, nem éles, de az átlagosnál fanyarabb-magasabb savtartalmat értünk, ami tehát mindenhol a markánsan jelentkezik, frissességet, lassú érést és hosszú életet biztosítva az egri bornak.
A pinók közül magunk a Gál Titi jó ivású, édes érintésű ?05-ös pinóját tartjuk a legpinósabbnak világos bíborával, karcsú testével. A bikák szinte mind karcsú, bíbor, magas savú, fiatal bikák voltak, a leglazább tán Simkó Zoltáné (Kőporos), a legteltebb a Juhászéké, a kettő közt lehetnek tán valahol Don Simoné vagy Gál Lajosé, avagy az olyan ál-bikavérek, mint Pók Tamás Rhapsody in Red-je. A nagy sámán, Kaló Imre boraitól, kinek asztalához nem lehetett odaférni, nem váltattunk meg: eredeti és extrém az édes, ?91-es rozé (a rozék egyébként majd? mind szépek voltak), vagy a koncentrált, nyolc éves merlot és a bika, de nem emelkedik annyira a mezőny fölé, mint azt a maestrót övező mítoszból várná az ember. Fűszeres és jó italú Simkó úr Syrah-ja és nagyon súlyos a még mindig életpályája elején járó ?03-as Vili papa-küvé, Vili papa nagy vörös küvéi nálunk mindig beválnak.
A mindig cool Vili-papa
Juhászék azok, kiknek a vörösei a leginkább bejöttek nekünk, modern, koncentrált, harmonikus, tiszta tételek. Mert ugyanis, bármilyen hihetetlen, voltak nem tökéletesen tiszta tételek is. Ezeket nem nevesítjük, de a jelenségeket jelezzük. Először nem hittünk B.K. borskribler kollegának, amint fejcsóválva jött, hogyaszongya mennyi hordós bor van má? itten! Utóbb kiderült, hogy van olyan fiatal mester, akinek ha nem is dugó, de valami rossz, TCA-s íz több tételnél is fellép a kóstolás egy későbbi szakaszában a háttérben.
Mint ismeretes, a parafa legnagyobb hátulütőjének azt tartják, hogy dugóssá teheti bort. Ez a jól ismert dohos-penészes-fenolos íz hazavághatja, mert élvezhetetlenné teszi az italt. Könnyen azonosítható, felismerése a borsznob diskurzusban a hozzáértés csalhatatlan jelének számít. A dugóízért felelős nagyszámú vegyület közül a 2,4,6 Triklóranizol lett a legnagyobb sztár, mert ő adja a vezető ízjegyét egy szép, dugós ízképnek. Tudvalévő azonban, hogy egy bor nemcsak a dugótól lehet dugóízű. Francia kutatások szerint ugyanis a hordó vagy a pince, pontosabban a pince fából készült elemeinek penészgombái a hipoklorid tartalmú fertőtlenítőket, az impregnálásra használt klorofenolokat vagy klórozott rovarirtókat mind képesek TCA-vá, vagy az ugyancsak dugóízt okozó 2,3,4,6 Tertraklóranizollá alakítani.
Kilépve a jeges szél csupálta, napsütötte Roosevelt-térre, összefutottunk a konflisukra várakozó ismerős vendéglős ismerős urakkal, kik azon füstölögtek, hogy tavaly jobb vót, idén nem voltak nagy borok és mintha a piac szempontjai formálták volna a bemutatott borokat. Nem értünk egyet, mert bár a borról való vélekedés (részben) nagyon szubjektív (részben meg nagyon is objektív), szerintünk a borok zöme szép volt, volt egy-két nagy bor is és egyrészt naná, hogy a piac szempontjai határozzák meg a borászkodást, tekintve, hogy a bort a piacra készíti az ember, például, mert a borászok zöme abból él, szóval, hogy szörnyű ezerszeresen összetett mondatunkat befejezzük: mi a borok zömét etikusnak, arcosnak és tehetségesnek láttuk.
Bolyki János
Királyleányka 2006
Metha Thema száraz 2005
Ördöngös Cuvée 2005
Demeter Csaba
Eger Csillaga (fehér) 2005
XY 2003
Egri Bikavér 2003
Gál Lajos
Szó-lá-ti hordóválogatás
Menoire 2005
Egri Bikavér 2006
Gál Tibor
Viognier 2006
Pinot Noir 2005
Pajados Cuvée 2005
Juhász brothers
Paptag 2005
Egri Bikavér 2003
Paptag Rose 2007
Kaló Imre
Rosé 2001
Egri Bikavér 2000
Merlot 2000
Lőrincz György
Napbor 2006
Ferenchegyi Pinot Noir 2005
Merengő Bikavér 2005
Pók Tamás
Egri Chardonnay 2005
Bazilika Cuvée 2004
Rapshody in Red 2004
Simkó Zoltán
Vörös-fekete Syrah 2006
Egri Bikavér 2003
Cabernet Sauvignon 2003
Simon József
Pinot Blanc 2006
Kékfrankos Rosé 2007
Egri Bikavér Médium 2003
Thummerer Vilmos
Királyleányka 2007
Rosé 2007
Vili Papa Cuvée 2003
Vincze Béla
Chardonnay 2007
Cabernet Sauvignon 2002
Vincze Cuvée 2002
És hát a mérleg nyelve ne billenjen, kénytelenek vagyunk szót ejteni arról is, ami nem sikerült felhőtlenül. Ahogy jártunk keltünk azt hallottuk: a tavalyi gála erősebb volt, jobb volt a felhozatal. Idén túl drága volt a jegy, 6000 Ft, a tavalyi duplája, amitől elmaradt a délutáni fogyasztói roham, ami azért nem igazán siker. Nem lett kész időre a markting összefogás magazin 3. száma. Nem jött el a Bukolyi meg az Orsolya pince. Mindkettő ölég nagy borokat készít. Azt pletyózták, Bukolyi azért, mert nem ért egyet egy csomó borász beválogatásával a válogatottba, rossz nyelvek szerint csak egy személlyel, azaz, ha őt válogatják be. Az Orsolyáéknak állítólag nem volt elég pénze. Az alapítvány ugyanis pénzt szed be a válogatott tagjaitól, ami belefolyik az utazások, külföldi kiállítások, szóval minden finanszírozásába. Ennyi tehát a kesernye, ami a gála hosszú lecsengésében marad – ez azonban eltűnhet némi érlelődéssel.
Korábban:
Megint a hegy jön Mohamedhez: Egri Borok Gálája 2.0
A hegy megy Mohamedhez: Eger Pesten
