Ritka és felettébb izgalmas borba ütköztünk minap, mely nevéhez hűen bitang volt, bizony. Izgalmas, sokrétű, nem széplelkeknek való és nem borocska ez, hanem erőtől duzzadó mén.
A megszemélyesítés nem véletlen, Szászi Endre a címkén pont ezt hozza. És persze, nem véletlen az sem, hogy miért, hisz aki ebbe beleszagol, rögtön megérti. A Szent György-hegyi Cabernet Sauvignon egészen fekete magú, barnás élű, alján borköves üledékkel. 13,5-es alkoholja van, illatában tobzódnak az animális és gyümölcsös jegyek, szép palackbukéval kísérve.
Feketebogyós lekvárosság, bőrösség, istállószag, gyógynövényesség érződik szépen egymásra rétegezve, mintegy intésként a korty előtt: ezzel óvatosan. Ízben rengeteg tannin, szépen lesimulva de még van hova menni. Ezt mutatják a savak is, melyekből szintén akad egy kevés. Ízre sokkal intenzívebb a gyümölcs, szeder, aszalt szilva, fahéj és gyógynövények, plusz füstös kesernye a lecsengésben. Ez lehet, hogy egyes neo-antiarboristákat zavar, ennek a bornak azonban nagyon jól áll. Lecsengés egészen hosszú, tetszetős, maszkulin darab. Nálam 4 csillag.
