Pár napja készített az Index.hu egy interjút Schobert Norberttel, aki azzal a hírrel örvendeztette meg a fogyni vágyó magyar társadalmat, hogy saját fejlesztésű alkoholmentes fröccsöt, és – minden 1995 előtt született nagy kedvencét – alkoholmentes és cukormentes vörösboros kólát fog piacra dobni, elmondása szerint heteken belül.
Talán el is siklottam volna a dolog felett, – rossz vicc – ha nem posztol egy kedves borász barátom a Facebook-on egy képet, amin az ajándékba kapott UPDATE1 Pearl Brut ?pezsgőt? osztja meg velünk. Na, itt kezdtem ideges lenni, annak ellenére, hogy amúgy őszintén úgy gondolom, hogy mindenkinek szíve joga azt inni, amit akar. Ha valaki a napi egy pohár édes vöröstől, vagy a munka előtt lehúzott keverttől érzi jól magát, hát tegye, maximum csöndben sírok ilyenkor.
Vagyunk egy páran, borászok, szakértők, újságírók, gasztroban dolgozók, sommelier-k és műkedvelők, akik hiszünk a jó borokban és igyekszünk ezt minél több emberhez eljuttatni. Hogy sikerül-e valaha mindenkit rávenni arra, hogy értőn dobja félre az elé rakott borzalmas, alsó polcos, műanyagpalackos koccintósokat? Valószínűleg nem, de az, hogy erre törekszünk, az nem kétséges. Sok tanulás, sok kóstolás, sok munkaórányi írás és beszélgetés, amíg lelkesen próbáljuk jobbítani a magyar fogyasztók ízlését. Nem magunk, hanem a bor miatt. És ez nem valami ezoterikus, földöntúli dolog, nem is kell úgy nézni egy pohár borra, mintha az valami manna lenne, ami az örök életet adja ? bár sok tanulmány szerint igenis jót tesz az egészségnek, ha mértékkel fogyasztjuk ? vagy mintha mindig Hamvas Bélának, a bor Coelho-jának szelleme lebegne felettünk, de miért NE igyunk jót, ha megtehetjük. És megtehetjük. Ennyire egyszerű.
Magyarországon mindenki nagyon büszke a borra. Aki borvidéken nőtt fel, az azért, akiknek a családban volt pár sor szőlő, az meg azért. A kormány is milliárdokat költ a népszerűsítésre, a Tokaj Kereskedőházra, fejlesztésekre ? azt, hogy ezt nem mindig a megfelelő módon és helyen teszik, megint más kérdés. Ebben is a tízmillió szakértő országa vagyunk, mindenki tudja, hogy melyik a jó bor, ki a jó termelő és persze mindenki mást lefizettek, nem ért hozzá, sznob, vagy csak egyszerűen nő. Ha ezeket a tragikomikus részeket kivesszük az egyenletből, akkor még mindig ott vannak a gyönyörű borvidékeink, számos remek termelővel és pincészettel, akik teszik a dolgukat, akikkel lehet közösen dolgozni és fejlődni és továbbgondolni a magyar bor helyzetét. Vannak fiatalok, akiknek már természetes, hogy kitekintsenek a határainkon túlra, akik olvassák és figyelik a külföldi sajtót, és szilárd elképzeléssel a fejükben dolgoznak. És persze szerencsére a régebb óta borászkodók is egyre inkább rájönnek, hogy már nem elég az, ha el tudja adni a bort ? valljuk be, sokan vannak, akik még ma is teleshopról vásárolnak, vagy akiknek a parizer és a vegyes köret a gasztronómia csúcsa ? az sem mindegy, hogy milyen bort ad el. Saját maga miatt nem. Ha optimisták vagyunk, és azt mondjuk, hogy ez a tendencia, akkor az alkoholmentes vbk-t fantasztikus, menő és újító dolognak hirdetni egyáltalán nem dicsőség ránk nézve, hanem nagyon is szégyen.
Az alkoholmentes fröccs védelmében Schobert Norbert azt nyilatkozza: ?Az, hogy megyek az autópályán, iszom az alkoholmentes fröccsöt és azt mondom, hogy „egészségetekre”, azért az nem egy rossz dolog.? Ezért már biztosan megéri, nem? Mi is lehetne fontosabb annál, minthogy az autópályán vezetés közben fröccsnek látszó valamit igyunk ? amit nyilván senki más nem tud rajtunk kívül ? és máris az élet császárának érezzük magunkat. Ez az eszmefuttatás még viccnek is rossz.
És akkor ott van még az alkoholmentes vörösboros kóla. Kell az nekünk? Ennyire kell? Az Update vbk? Egyrészt nem hiszem, hogy akik az egészséges életmód hívei vagy ekkora hévvel hirdetik azt, – mint ahogy a Schobert házaspár teszi – azok akár steviával vagy anélkül is ajánlanák a kólát, amit sokan lefolyótisztításra használnak. És ez nem elsősorban a cukor miatt van, hiszen már régóta kapható a ?light? és a ?zero? változat, sőt a Coca Cola kijött már a steviával ízesített ?life?-al is.
De rendben, isszuk a kólát, nem is hizlal, viszont tragédia, ?A kóla nekem önmagában túlságosan gejl, a vörösbor kellőképpen kiszintezi az édességét.?, nyilatkozza az egészségguru. Szóval a saját, steviás kóla igazából nem is annyira finom, túl édes, ízesítsük hát egy kis vörösborral.
Nem is tudom, hány éve már, hogy szerencsére nem ütköztem bele a vbk-ba, nem láttam itallapon, táblán, nem kérdezték meg, hogy nem innék-e egy pohárral. És nem akarok álszent lenni, volt, hogy kirendeltünk egy nagy korsó vbk-t több szívószállal és az nyerte a versenyt ? meg a másnapi fejfájást ? akinél előbb ürült ki a korsó. Azonban, ahogy én is magam mögött hagytam ezeket a botlásaimat a szeszes italokkal, úgy remélem még nagyon-nagyon sokan rajtam kívül. Ha már egyszer előre haladtunk, akkor még Schobert Norbi se lökjön minket vissza, még akkor se, ha ez neki sok pénzt hoz.
?Ha ezt felhígítom felesbe finom vörösborral?? ? csakhogy, jó üzletember módjára őrzi a titkot, hogy vajon mi is az a ?finom? vörösbor, amit a fogyasztónak kínál. Pedig úgy elemészt a kíváncsiság, mint egyszeri adatigénylőt az Átlátszónál, hogy vajon milyen szőlőfajta passzol legjobban a vkb-hoz? Melyik kiváló borvidékünkről származik? Ki az a termelő, aki féltőn gondozta a tőkéket, hogy az arról szüretelt kiváló bor majd a magyar emberek poharában kössön ki? És akkor nem is beszéltünk még afféle finomságokról, mint talajösszetétel, művelésmód, terméskorlátozás, szüreti időpont, alkoholfok, tartály vagy hordó, sav vagy éppen maradékcukor. Élek a gyanúperrel, hogy a ?finom? vörösbor attól lesz egyáltalán iható, hogy kerül bele kóla is.
Az, hogy lehetséges az alkoholfokot csökkenteni a borban, amúgy nem egy újkeletű dolog, ezt ? el kell hogy keserítsem Norbit, – nem ő találta ki. Az viszont, hogy egy saját maga eszkábálta szerkezettel akarja mindezt megvalósítani, már jobban aggaszt. (?Egyik pihent napomon felkeltem, és kitaláltam. Sőt, otthon megcsináltam házilag a technológiát.?)
Nem tudom, hogy végül lesz-e valami ebből az ötletből, vagy csak fel kellett dobni valamivel az uborkaszezont, és mostanában nem szerepeltek eleget a címlapokon. Ha mást nem, azt remélem, hogy azok, akik olvasnak minket és a többi kiváló kolléga oldalát, akik voltak már életükben borkóstolón, vagy borfesztiválon, akik lenéztek már egy dűlőről vagy csak egyszerűen van ízlésük a borok terén és egy kis józan eszük, azok messze elkerülik ezeket az italokat.
