Érdemes néha a múltba visszanézni: ilyenkor sok mindent megállapíthatunk magunkban, legtöbbször talán azt, hogy a dolgok nem is változnak olyan sokat, mint az gondolni szeretnénk. Ilyesforma gondolatokkal olvastam a majd? napra pontosan 114 évvel ezelőtti esetet.
A Budapesten megjelenő Országos Hírlap (főszerkesztő: Mikszáth Kálmán) 1898. szeptember 24-i, szombati számából (II. évfolyam, 263. szám) derülnek ki a részletek, a humorosan ?Szüret a pinczében? címmel illetett írásból, melyet változatlan formájában közlünk:
Nagy zene-bonát csinált az Orczy-házbeli Wassermann-féle vendéglőben, mikor egy éjjelen beállítottak a finánczok a pinczébe s ott a személyzetet gyanús bormanipuláczión érték. A pénzügy-őrök nem kevesebb, mint négyezer hektoliter bort foglaltak le.
Alig hogy ez történt, beállított másnap Fischer Adolf borügynök a vendéglőshöz, Wassermann Jónáshoz s azt az ajánlatot tette neki, hogy ő elsimítja a baját. Persze nem ingyen, jó pénzért. S hogy ebbe Wassermann-nak belemenni tanácsos lesz, felmutatott egy kis czédulát, melyen Solymosi Jakab pénzügyőri főbiztos kézírásával az állott, hogy a konstatált jövedéki kihágás büntetése tizennyolczezernyolczszáz forint lesz.
Wassermann ellen megindult az eljárás közegészségügyi és jövedéki kihágás miatt, melyutóbbi során Wassermannt 21.784 forinttal kérték megbüntetni. A vendéglőst azonban úgy a törvényszék, mint a királyi tábla felmentette, mert kiderült, hogy a fináncz-látogatás ? kicsinált dolog volt.
A feljelentést ugyanis összebeszélésre Fischer Adolf borügynök és Span Károly pinczemester, magának Wassermannak az alkalmazottja tették s úgy rendezték a dolgokat, hogy az éjfélkor érkező pénzügyőrök munkában találják őket. Volt is a pinczében víz, spiritusz és festék bőven. Végre kisült minden, s miután Wassermannt felmentették, ő emelt panaszt hamis vád miatt a denuncziánsok ellen.
Ebben a bűnpörben ma tartották meg Agorasztó bíró elnöklésével a végtárgyalást, amelyen a vádhatóságot Magyar István alügyész, Wassermann panaszost Keszits Antal dr. képviselte, védők pedig Báttaszéki Lajos dr. és Krausz Ede dr. ügyvédek voltak.
A két vádlott, Fischer és Span, annak a bizonyítására vállalkozott, hogy Wassermann pinczéjében bizony mégis csak fura gazdálkodás folyt. E tekintetben a törvényszék több tanut hallgatott ki s a vallomások élénken megvilágították, hogy milyen bort mér egyik-másik budapesti vendéglős.
Az első tanú, Hammer Károly közigazgatási bíró, csak arra nézve adott felvilágosítást, járt-e Wassermann a pénzügyigazgatóságnál egyezkedni. Az ily jövedéki ügyekben van ugyanis valami u.n. abbahagyási eljárás, ami annyit jelent, hogy az érdekelt megjelenik s felajánlván a kincstárnak bizonyos kártérítést, ha ezt lefizette, tovább nem bántják. A tanu, ki akkor pénzügyigazgató volt, kijelentette, hogy Wassermann nem kereste fel őt ily egyezkedő ajánlattal.
Sorra jöttek ezután a többi tanuk. Rosenberg Ignácz és Mészáros Ödön sohasem látták, hogy Wassermann pinczéjében éjjel bárminő manipulácziók folytak volna. Pedig ők abban a házban laktak s nem vett észre Fazekas Sándor házfelügyelő sem valami gyanusat. Többet tudtak az erre következett tanuk.
Bartalos Ferencz kocsisa volt Wassermannak s látta, hogy a pinczében mint öntöttek nem is a borba vizet, hanem inkább a sok vizbe kevés bort.
Agorasztó elnök: A víz volt mindig több?
Tanu : Bizony a víz.
? Milyen volt körülbelül az arány?
? A bor csak negyede volt.
? És kinek a rendeletére történt így?
? Úgy hiszem: Wassermann úréra.
? Itt nem lehet csak úgy hiszemre beszélni.
? Hát úgy volt, ha elkészült az ital, fölvittek egy pohárral Wassermann úrnak az irodába s ő ? helybenhagyta. (Derültség.)
? Valami más szereket is tettek bele?
? Azt már nem tudom, mert én csak kocsis voltam.
? Hogy került maga el a szolgálatból?
? Az úr elbocsátott.
Magyar ügyész: Látott-e valaha olyat, hogy csak spiritusz, víz és festékből ? bor nélkül ? csináltak bort?
? Hát ezt nem mondhatom.
Báttaszéki dr.: Nappal vagy éjjel ment ez a szép manipuláczió?
? Csak nappal.
? Aztán gyakran?
? Mindig, ha elfogyott a bor.
Paksa Mihály szolga volt a Gschwindt-féle szeszgyárban, ahol Wassermann gyakran vásárolt spirituszt. A tanú szokott 20?40 litert vinni és Span pinczemester mindig a tanú szemeláttára öntötte bele a nagy boroshordókba a spirituszt.
Keszits dr.: De tudja-e, hogy azokban a hordókban csakugyan bor volt?
? Bizony, meg nem néztem.
Richter bíró: Szokott maga más borkereskedőhöz is vinni spirituszt s ott is beöntötték?
? Másutt sohasem láttam.
Sógor Imre kocsis is gyakran látta, amint a pinczében a boros hordókba spiritusz és víz jutott. Ilyenkor gyakran maga Wassermann is jelen volt. Azt is látta, amint néha az irodába vittek egy-egy pohárral a megcsinált finom italból.
? Mi észrevétele van e vallomásokra? ? kérdezte most az elnök.
Wassermann: Mind nem igaz! Ezt a Sógort meg Bartalost én kidobtam, hát összebeszéltek a vádlottakkal.
? Ne gyanúsítson itt senkit. Más észrevétele nincs ?
? Semmi sem igaz a vallomásukból.
Németh József és Fried Jakab tanuk semmi rosszat sem tudnak s különösen éjjel sohasem láttak a pinczében dolgozni.
Báttaszéki dr. : Elhiszem; hisz lehet nagy Budapestről akár százezer tanút is hozni, aki nem látta. Strasser Ármin után Solymosi Jakab pénzügyi főbiztos kihallgatása következett, aki elismerte, hogy a Wassermannhoz vitt czédulára ő írta, hogy tizennyolczezer forint körül lesz a büntetés. Ezzel semmi törvényellenest nem cselekedett, ha valaki hozzá fordul, mindig ad ily felvilágosítást.
A bizonyitás ezzel véget ért volna, de a vádlottak még egy meg nem jelent tanú kihallgatásához ragaszkodtak, Keszits Antal dr. pedig beszerezni kérte a vádlottak titkos feljelentését, aztán Span vádlottnak azt a folyamodását, melyre Wekerle Sándor akkori pénzügyminiszter neki száz forintot utalványozott. Miután ez iratok megszerzését a királyi ügyész is szükségesnek tartotta, a tárgyalást ítélet nélkül fejezték be.
Ha a pénzügyminiszter kiadja a kérdéses aktákat, hamarosan sorra kerül a folytatólagos tárgyalás.
