Biztosan sokan fognak írni a kékfrankos (lemberger, frankovka, blaufrankisch, stb.) fajtáról, a kárpát-medencei elterjedtségről, fagytűrésről, termésbiztonságról, én a fajta fontosságáról szeretnék. Mielőtt beszámolnék a Terra Hungarica ?Kékfrankos napjáról?, ezen merengek egy kicsit.
Az olaszrizling szerintem is
Igazán nívós, rendhagyó eseményen volt szerencsém részt venni minap, a nemrég átadott Jásdi pincészet éttermében: huszonpár, főleg Balaton környéki (de akadtak kivételek) borász jött össze, hogy megmutassák egymásnak, és a szűk érdeklődői körnek, hogy az ő értelmezésükben milyen is az olaszrizling.
Etyek? Metyek!
Kellemetes hagyománnyá vált, hogy ilyentájt minden évben végigcsócsálják az új borokat a szerencsések az etyeki Rókusfaly Fogadóban. A borilag is húzós 2010-es év fehéreiből Bott Frigyes, Bussay László, Hernyák László, Légli Ottó és Rókusfalvy Pál mutatott be tucatnyi mintát, ugyancsak kellemetes vacsival kísérve a hűs évad bonyodalmait tükröző borokat.
Magyarok pinója, gallok kadarkája
Gondolkodóba esik az ember, ha egy világfajtát vetünk össze a kadarkával. Egyik szempontból hurráoptimizmus és a mostmegmutatjuk-lelkesedés lesz úrrá rajtunk, aztán letargikusabb hangulatba kerülünk. Van ennek értelme? Fogja valaki szeretni a kadarkát rajtunk kívül valaha? Ráadásul nem is Hungarikum, mert Kis-Ázsiából származik (lásd még gamza, braničevka, csetereska, fekete budai, fekete cigány, fekete linka, jenei, stb. […]
Kérlelhetetlen terroiristák
Terroiristák születésnapi bulijába hívták a minap a Borravaló kétszemélyes tesztcsapatát. A Terroir Klub veszedelmes hely, a feketeöves borbuzik titkos szentélye. Aki képes ide a semmi közepébe kivándorolni, az várhatóan nem megy haza üres kézzel. Jellemzően az a fajta bolt, ahol mindig csak néhány termelő bora kapható. Ahogy egy Aston-Martin szalonban is csak néhány kocsi áll. […]
