Már a nyár derekán túl vagyunk, valahol a csípő és a mell között, ilyenkor könnyű, laza cuccokat szoktunk szopogatni: sört, fröccsöt, rozét, habzó holmikat. Nálunk is fejlődőben ez a műfaj, a bubis, könnyed, felületen szaladgáló nyári borok világa, bár nagy honi kultúrája nincs a habzóboroknak (sem).
Nem jött be a meztelen Paris Hilton
Amikor először olvastuk, azt hittük kacsa, de nem az volt. Aztán jobban belemásztunk, és láttuk, hogy végül is a termék és a reklámarc jól passzol egymáshoz: mivel mással is lehetne reklámozni egy dobozos, prosecco-nak nevezett izét, mint egy csupasz, aranyra festett Paris Hiltonnal? Valami azonban nem működött a dologban, az eladások nem nőttek.
Vinitália – a csizma végigkóstolva
Mink nem csak Franciaországot szeretjük, hanem Itáliát is, mi több, tán még kicsit jobban is, mint Franciaországot, mert, bár rühelljük a különféle népekről-nemzetekről közkézen forgó felületes, sztereotip dumákat, mint a kukorica-gölődint, a franciák azért néha tényleg furcsák és olyan elutasítóak tudnak lenni, hogy az embernek a bicska kinyílik a zsebjébe és valahogy jobban otthon érezzük […]
Zene-bora I: egy török frizzante, karneváli hangulattal
Egy forró nyári napon, a fröccs-tengeren és a borosüveg-hegyen is túl, valahol egy rosé és egy kadarka közt félúton lerohantam társaim a blogban a következő, első hallásra kicsit skizoid ötlettel: előveszünk egy cd-t, meghallgatjuk és elmondjuk, szerintünk milyen ital illik hozzá. Jó?
