A Gőgös Sommelier nem halt meg, csak átalakult: átadta magát teljében a tavaszi-nyári forgatagnak. Dolgozott rohadék módon, embertömegeknek szolgált szürcsölnivalót. Mégis, mikoron félhullán ágya felé esett hogy levedlett pingvinjelmezével és fekete propellerével egy síkba kerüljön, kitüremkedett belőle ez a néhány sor.
Harctéri élmények
Már a nyáron ezzel riogatták, és végül belekerült kötésig. Londoni sommelier-nk túlélte a karácsonyi szezont. Persze, elméletben fel lehet rá készülni, gyakorlatilag, khm, túlélő lehet az ember, meg szerencsés. Az írás megkésettségének annyi az oka, hogy a sommelier most már tud tíz percet úgy ülni, hogy ne aludjon el azonnal.
A gőgös sommelier újból lesújt!
Most a kiegészítő figurákról essék szó, úgyis, mint bár. A bármennel (mixer? csapos? a csicska a pult mögül?) bármiféleviszonyok boncolgatása. És végezetül, essék szó az ellenségről is! Londoni sommelier-nk durva lesz, kíméletlen, és mindenkit elküld oda, ahova való…
Újabb kulisszatitkok
Sommelier-nk Londonból újabb féltve őrzött titkokat oszt meg a szakmáról. Annak szépségeiről és árnyoldalairól. Jelen állás szerint elsősorban a francia vendéglátásról. Az ígérethez híven folytatódik a vendégtípusok gonosz boncolása, és igen, végre lekerül a lepel a nagy vendéglátóipari ásványvíz svindliről?
A gőgös sommelier
Sommelier úgy lesz az emberből, hogy felvetetik vele a pingvinruhát, hóna alá nyomják a borlapot, és aztán odataszigatják az asztalhoz. „Jó napot” – mondja – „én vagyok a sommelier. Mit innának?”. A fenébe a felhúzott orral, meg a szakma szépségeivel. Egy valódi londoni sommelier (húúúúhaaaaa) itt és most arról fog írni, hogy milyen is ez […]
