Taklerék bátran nyúlnak szeretett fajtámhoz. Az alap sorozat a fajta egyszerűbb, fűszeresebb arcát mutatja 2-3 ezer forint között (sajnos rég nem kóstoltam), a reserve-ről pedig évről-évre azt érzem, hogy egyre csiszoltabb és stílusát illetően nemzetközi.
A tavalyi évjárattal foglalkoztam itt és Andrással is beszélgettem róla itt. Most a 2009-es volt soron. Természetesen ő is a várdombi ültetvényről származik, 3600 palackkal készült belőle.
Nem emlékszem tőketerheléses adatra korábbról, de itt 1 kg volt, amit üdvözlök – néha túlzásnak érzem a 20-30 dekás terhelést (persze indokolt esetben megvan a maga helye).
Színre mély, szinte nem áttetsző rubin, de még vannak benne kékes villanások a koronán. Kifejezett illatában szegfűszeg, ibolya (végig ott van valami parfümös, virágos tónus), finom fahatás, enyhe animalitás, konyakmeggy és csipetnyi ásványosság. Elegáns, délies syrah-illat, meleg karakterrel.
A korty sok szilvás, meggyes, epres aromát ad, a fűszerek kicsit háttérbe szorultak. Balanszált az alkohol, nem éget, de meleggé teszi az összképet. Kiemelném a remek savakat (a címke szerint grapefruit), a puha, de igen bőséges tannint.
14 hónapig érlelődött új, 500 l-es új, magyar tölgyfahordókban (azt is üdvözlöm, hogy leszokunk a 225 literesek „reflexszerű” használatáról) Dzsúzos, vastag, de nem lomha bor, hosszú, gyümölcsös lecsengéssel.
Ha össze kellene vetni, a 2008-ast kissé hűvösebb karakterűnek és minerálisabbnak éreztem, ebben a borban pedig megvan minden, ami miatt Szekszárdot szeretjük. Pinceára 9000 Ft, azaz nem olcsó, de nálam a Takler reserve a top 5 magyar syrah stabil tagja, ennyiért pedig árérték aránya 4 csillag.
